Nyelvtudományi Közlemények 59. kötet (1957)
Tanulmányok - Loványi Gyula: A Magyar Nyelvészet 3
A MAGYAR NYELVÉSZET 11 HUNFALVY finnugor nyelvészeti munkásságának zsengéjéül azt a tanulmányt szoktuk tekinteni, amelyet „Nyelvészeti nagy tennivalóinkról s a finn népek régiségei" címen az Akadémiában 1851. január 18-án fölolvasott. Ebből a dolgozatból való az a többször idézett mondás, hogy „itt [az urálaltaji nyelvészetben]-a vezérséget nekünk kell megragadnunk, ha tudományos működésünk a legnagyobb szégyent, t e h e t e t -lenség feletti szégyen t,30 nem akar vallani" (AkadÉrt. 1851 : 4). De van ebben az értekezésben egyéb is, ami figyelmet érdemel. így az a megállapítás, hogy „Sajnovics és Révai óta meglehetős sokat beszéltek a mieink a magyar, finn és lapp nyelvek rokonságáról, de annyi sok nyilatkozó s ítélni bátorkodó közt nem volt egy sem, ki tanulás által győződött volna meg arról, mi nyilatkozásának vagy éppen ítéletének tárgya vala" (i. m. 6). Vagy: „ . . . meg kell győződnünk, hogy magyar nyelvtudós nem lehet, ki a rokon nyelvekben nem jártas" (i. m. 7). Majd: „[Gyarmathi] munkája inkább halmaz, mintsem egyöntetű könyv; de azért becses halmaz . . . Gyarmathi rövid idő alatt sokat tett . . . [de] nem törte fel a nyelvek kérgét" (i. m. 104 — 5). Nem szaporítom azonban tovább a bőségesen kínálkozó idézeteket. Ámde nem ebben a fölolvasásban foglalkozik először HUNFALVY a finnugor rokonsággal. Már az 1840-ben megjelent Rhapsodiák című cikksorozatban (Athenaeum, 1840. nóv. 29: 691) fölveti a kérdést: „Miért nem folyamodunk északi atyafiainkhoz is . . . Megvessük-e azokat, vagy szégyeljük a rokonságot, mely, mennyire nyelvrokonságtól csak telik, annyira lett bizonyos". FRAKNÓI (HunfAlb. VIII.) megjegyzi, hogy HUNFALVY váratlan ugrással a magyar nyelvtudomány terére jut a Rhapsodiákban, SZILY (i. h. 3) közli a föntebbi idézet egy részét, MUNKÁCSI (Hunfalvy P. emlékezeté, AkadEmlékb. XV : 11, 8—10) részletes idézetet ad és kijelenti, hogy ebben a nyilatkozatban csillan föl az első nyoma a magyar nyelvtudomány iránt való érdeklődésének is. KROMPECHER (KOROMPAY) BERTALAN Reguly, Hunfalvy, Budenz és nyelvészeti irodalmunk megindulása címen tartott fölolvasásában (MNy. XXXIII, 1 —12) nem tér ki a Rhapsodiákra. — Nem tudunk tehát semmit róla, mi volt az előidézője, mik voltak az előzményei a váratlan ugrásnak, — ahogy FRAKNÓI nevezi. Ez a kérdés mindmáig tisztázatlan. Annyi bizonyos, hogy HUNFALVY időrendben legalább is az elsők között volt, akik GYARMATHY után — FEJÉRrel és BALLAGival egy azon évben, 1840-ben,31 — vagyis REGULY szibériai útja előtt — a finnugor rokonságot hirdették. 5. Azokat a tényezőket, amelyek a szabadságharc előtt béklyóba verték a tudományos folyóiratok fejlődését, megszerezték a Bach-korszak rendelkezései. Merészség kellett hozzá, hogy valaki tudományos közlöny alapításába fogjon. Öt évig nem is akadt követőre az Uj Magyar Múzeum. Ily körülmények között állt elő HUNFALVY 1855-ben azzal az elhatározással, hogy — nálunk elsőnek — egy tudományos szaknak szentelt szemlét indítson akkor, amikor a minden tudományágnak rendelkezésére álló folyóiratok sorra elbuktak az érdeklődés hiánya miatt. Elszántságát még azzal tetézte, hogy a nyelvtudó-30 Az AkadÉrt.-ben dűlten van szedve. 31 BALLAGI 1840. dec. 31-én tartotta előadását.
