Nyelvtudományi Közlemények 59. kötet (1957)
Tanulmányok - Loványi Gyula: A Magyar Nyelvészet 3
12 LOVANYI GYULA mányt választotta. Hiszen külföldön is aránylag új keletűek voltak a nyelvészeti közlönyök. így pl. a Zeitschrift für die Wissenschaft der Sprache 1846-ban létesült, de 1854-ben megszűnt, a most is — nevét módosítva — fennálló Zeitschrift für vergleichende Sprachwissenschaft meg 1852-ben indult, tehát csupán három esztendővel előzte meg a Magyar Nyelvészetet. De nyelvészetünknek szembe kellett szállnia olyan tehertöbblettel, amelyhez hasonlót más országok nyelvészete nem ismert: a »halzsíros atyafiság« ellen harcolók táborára gondolok. Vele még találkozunk. Gondolnunk kell azonban egy tényezőnek a kiesésére is, annak a tényezőnek,„ amelynek más országokban, mindenekelőtt Németországban, döntő része volt a tudományos nyelvészet kialakításában. Ez a tényező az egyetem. Mert bármennyire is hihetetlennek hangzik, döbbenetes valóság: az ország egyetlen egyetemének, a pesti egyetemnek, 1849-től 1861-ig nem volt magyar nyelvészeti tanára! HORVÁT IsTvÁNnak 1846-ban bekövetkezett halála után 1846—47-ben fia, ÁRPÁD mint helyettes, 1848-ban ő és GARAY JÁNOS mint kinevezett tanár látta el a tanszéket. 1849-tol 1861-ig a színtelen, tudományos nyelvészettel egyáltalán nem foglalkozó MACIIIK JÓZSEF (1805—1890) működött helyettesi minőségben (SZENTPÉTERY: A bölcsészettud. kar tört. 419, 454, 670). TOLDY FERENC tanári kinevezése csak 1861-ben történt meg. A német nyelvnek persze volt 1861 előtt is kinevezett tanára. Természetes, hogy ily körülmények között az ország egyetemének semminemű része nem volt a magyar nyelvtudomány kifejlesztésében. Keserű szavakkal panaszolja HUNFALVY 1857-ben (II, 7): „Hisz egész Magyarországon és Erdélyben a magyar nyelvészetnek sincs egyetemi tanársága;32 mert ami a pesti egyetemnél van, azt nincs szerencsénk ismerni. Pedig ha fölfedezési utazás nélkül megtudhattuk, hogy Bécsben Boller úr kutatja az altáji nyelveket, tehát a magj^art is . . . talán a pesti egyetemnél munkálkodó magyar nyelvészetnek is, ha volna, legalább némi hírét hallottuk volna".33 De ez sem vette el a kedvét a nyelvészeti folyóirat szerkesztőjének. A II. kötet utolsó füzetében közzétett előfizetési fölhívásban kijelenti a szerke ztő, hogy a folyóirat a magyar nyelvtudományra nézve teljesen pótolni kénytelen az egyetem hiányát. Az Igaz arany bulla hirdetőjének hite megküzdött minden akadállyal. A Magyar Nyelvészet volt a múlt század első magyar tudományos folyóirata, amelyik nem kényszerült arra, hogy részvétlenség következtében megszűntesse megjelenését. 6. Most, hogy áttérünk folyóiratunk programjának és a megvalósítás módjának vizsgálatára, mindenekelőtt egy, tudtommal eddig ismeretlen körülményre kell rámutatnom. HUNFALVYnak egy kijelentésére gondolok. A Pesti Napló 1857. január 14-i számában így nyilatkozik HUNFALVY: ,,Nyíltan megvallom, nem az én agyamban kelt a Magyar Nyelvészet gondolatja, hanem Ried1 úre az érdem ...". 32 A szerző dűlt betűvel szedette. 33 A pesti egyetemen újonnan létesített magántanári intézmény első négy pályázója között 1850-ben ott volt TOLDY és HUNFALVY. Politikai okokból egy pályázót titásítottak el : -HxnsTFALVYt (SZENTPÉTERY : i. m. 404).
