Nyelvtudományi Közlemények 59. kötet (1957)
Tanulmányok - Loványi Gyula: A Magyar Nyelvészet 3
10 LOVÁNYI GYULA június 18-i számában az Akadémia Nyelvtudományi Osztályának ülésén26 szerzett tájékoztatás alapján azt írja, hogy ,, . . . [a Magyar Nyelvészet] előfizetőinek száma 100-ra sem megy! Ez igen szomorú tünemény". Mindezeket az adatokat egybevetve azt hiszem, megközelítjük a valóságot, ha az előfizetők számát az első évben, 1856-ban, utolsóban, 1861-ben, százötven-kétszázra tesszük. 4. A múlt század első négy évtizede nyelvészetünkben a tespedés szakaszát jelenti. GYARMATHI Affinitását (1799) hosszú ideig nem követte olyan munka, amelyik előbbre vitte volna az összehasonlító nyelvészet ügyét. A negyvenes években erősödni kezdett az érdeklődés az északi rokonság problémái iránt. FEJÉR GYÖRGY (1840) és KÁLLAY FERENC (1844) a finnugor rokonságot vallja, kezdetben (1840) BLOCH (BALLAGI) MÓR is (AkadErt. 1840 : 9). BUGÁT PÁL, egyéniségének megfelelően, a finnugor nyelvészetre is szenvedéllyel vetette rá magát. Az 1848. február 7-én megtartott kisgyűlésen bejelentette, hogy magyar—finn27 szótár készítésén munkálkodik, s ezt az Osztály „örvendetes tudomásul" vette (AkadErt. 1848 : 25).28 De túlzásnak kell tartanunk MOLNÁR GIZELLA tanulmányának (Bugát P. nyeivhasonl. munkássága 5) azt a megállapítását, hogy BITGÁT az úttörők közé tartozik. Sem BUGÁT, sem a fönt említettek munkájának nem volt közvetlen hatása a finnugor kérdés további alakulására. A fejlemények szempontjából figyelemre méltó az a körülmény, hogy az Akadémia Nyelvtudományi Osztályának tagjai, közöttük TOLDY FERENC, többségükben hívei voltak az északi rokonság elméletének (AkadErt. 1847 : 143). Ennek egyik jele az a támogatás, amely REGÜLYnak annyira gazdag anyaggyűjtéssel járó utazásait elősegítette.29 A Magyar Nyelvészet indító programjának azonban előzményei vannak, mégpedig HUNEALVY korábbi értekezéseiben. 26 Az előfizetők szamáról a jegyzőkönyv nem nyilatkozik. Mivel az osztályüléseken vendég is megjelenhetett, értesülhetett az újság olyan részletekről is, amelyeket a kivonatos jegyzőkönyv nem említ. 27 A MNyszet rendszerint az altáji és az árja jelölést használja. De^ HUNFALVY él az urál-altaji "(AkadErt. 1851 : 2 ; MNyszet I, 239) és az ind-germán (AkadErt. 1851 : 2) névvel is. ROSTY ZSIGMOND (III. 217) szintén használja az urál-altaji elnevezést, TOLDY FERENC meg — HUNFALVY idézete szerint (III, 292) — az altáji-európai és az ind-európai elnevezést ajánlja. 28 Az 1848. április 1-i kisgyűlés kimondta, hogy az akadémiai ülések ,,a fennforgó körülményeknél fogva" május l-ig elhalászta ttak (AkadErt. 1848 : 79). De valójában csak 1850. jún. 10-én tartották meg a következő ülést. Ezen az elnöklő Andrássy György ezt a nyilatkozatot tette : ,,Midőn ezen Magyar Tudós Társaság kisebb gyűlését, egy zivatarteljes boldogtalan időszak és közel egy évi önkénytelen [így!] szünidő után én nyitom meg . . . a cs. teljhatalmú biztos ... az igazgatósági, a nagy- és közgyűlések tartását nem még ugyan, de a kisgyűléseket megengedni . . . méltóztatott" (AkadErt. 1850 : 1). 29 Jellemző REGTTLY és HUNFALVY kapcsolatára az, amit SCHOTT mondott 1875-ben abból az alkalomból, hogy HuNFALVYt a Porosz Tud. Akadémia lev. tagjául ajánlotta : „[Hunfalvy] munkájában azt, amit Reguly csak becses nyersanyagként hozott Szibériából, tudós kézzel feldolgozta, s önálló kutatásaiban a magyarnyelv és őstörténet fenékköveiül használta fel". (Ism. SZILY : MNy. VI, 9.)
