Nyelvtudományi Közlemények 59. kötet (1957)

Tanulmányok - Loványi Gyula: A Magyar Nyelvészet 3

A MAGYAE NYELVÉSZET 9 az a megjegyzése is, hogy kiadó találkozván, lehetségessé vált szaporítani az ívek számát, de a közönyösség, amelyet nemcsak egyesek, hanem a gimnáziumok részérői is folyvást tapasztalt a Magyar Nyelvészet, elgondolkoztató. 1861-ben pedig, amint láttuk, a kiadó teszi szóvá a kellő részvét hiányát. Az Akadémia ülésein többször szó esett a Magyar Nyelvészetnek nyújtotta támogatásról. Ez a támogatás abból állt, hogy előfizetett 50 példányra a II. évfolyamtól kezdve (II, 1, V, 1). Lényeges segítséget azonban nem jelenthetett az előfizetés. A Nyelvtudományi Osztály 1856. július 14-i ülésének jegyzőkönyve szerint (AkadÉrt. 1856 : 400) ugyanis az Ötven példányt az osztály tagjai és az Akadémiával csere viszonyban áüó egyes testületek kapták. Ezeknek egy része pedig nyilván közvetlenül is előfizetett voma a folyóiratra. Az előfizetési határozat megemlíti még, hogy egy nyelvészeti időszaki közlöny kiadása helyett, tekintettel anyagilag terhes voltára és.a sok nehézséggel járó megjelentetésre, megfelelőbbnek mutatkozott az a megoldás, amelyet az előfizetés a Magyar Nyelvészet ötven példányára jelent.23 Még egy egybevetési lehetőség kínálkozik. Ezt az Akadémia kiadásában 1862-ben megindult Nyelvtudományi Közlemények szolgáltatja. A Nyelvtudományi Közleményeket Emich Gusztáv akadémiai nyomdája állította elő (a második kötettől kezdve a Magyar Nyelvészetet is). Emich, 1862. július 15-i és október 12-i számlája szerint, 600 példányt nyomott, ívenkint 22,50 Ft-os árban. A 600 példány nyomtatási költsége tehát 675 Ft-ot tett ki, ehhez még a füzetek borítólapja fejében 25,50 Ft járult. Ilyképpen az évi 600 példány nyomdai előállítása 700,50 Ft-ba került. A Nyelvtudományi Bizottság 1862. január 27-1 előterjesztése (AkadÉrt. 1861 — 62 : 209) a Nyelvtudományi Közlemények ,, díj ára" és nyomtatására 1230 Ft-ot, a szerkesztő díjára 90 Ft-ot, összesen 1320 Ft-ot állapít meg.24

Ez a két számcsoport ellentmond egymásnak. Az adatok, sajnos, hiányosak, mert az ostrom alatt a számadások jelentős része elpusztult, és kétségtelen, hogy lényeges kiadási tételeket nem ismerünk. A föntebbi adatok szerint a kiadások legföljebb 1320 Ft-ot, 600 példánynak az előfizetési díja — az előfizetés 3 Ft-ba került — meg 1800 Ft-ot tett volna ki, tehát nem hiány, hanem többlet mutatkoznék akkor is, ha figyelemmel vagyunk a bizományos jutalékára. Ez a föltevés pedig határozottan ellenkezik mindazzal, amit egyéb adataink vallanak. A példányszámra vonatkozó adatot természetesen hitelesnek fogadhatjuk el. De vajon volt-e mind a 600 példányra előfizető? Ez nem látszik túlságosan valószínűnek, ha figyelembe vesszük a többi tudományos szemle adatait. Alig tehető föl, hogy a Nyelvtudományi Közlemények első évében nyomtatott 600 példányból felénél többre lett volna valamilyen formában előfizető: a másik fele nyilván megmaradt, részben valószínűleg azért, mert előrelátásból, a Jövőre gondolva nyomattak többet.25 Ám a Magyar Nyelvészet előfizetőinek számáról egy konkrét adat mégis rendelkezésünkre áll. A Budapesti Hírlap ugyanis a már említett 1856. 23 BBRZEVICZY

(i. m. Hj 475) tévesen azt mondja, hogy HUNFALVY 1855-ben megindította az Akad é m i ának Magyar Nyelvészet című szemléjét. 24 Az 1863. jan. 14-i igazgatósági ülés egyébként az általános akadémiai kiadványok nyomtatási és metszési költségeire 3600 Ft-ot, írói díjakra 3000 Ft-ot szavazott meg (Akad. Kéziratt.: Igazg. jegyzők.). 25 Az 1869. jan. 5-i összehasonlító táblázat szerint mind az Egyetemi Nyomda, mind'az Athenaeum a NyK.-nek 500 példányban való nyomására tett ajánlatot (Akad. Kéziratt.: számlák). — (Az „Összehasonlítás" elejétől végig ARANY JÁNOS kezeírása.)