Nyelvtudományi Közlemények 58. kötet (1956)
Tanulmányok - I. Lakó György: A magyarországi finnugor nyelvtudomány jelene és jövő feladatai 9 - Hozzászólások: - Korompay Bertalan 44
44 HOZZÁSZÓLÁSOK LAKÓ GYÖRGY ELŐADÁSÁHOZ KOROMPAY BERTALAN: Egy olyan konferencián, amelynek feladata a finnugor nyelvészet helyzetének megvitatása, méltán szóba kell jönnie a finnugor néprajz kérdésének is. Be lehetne számolni a néprajzi kutatásoknak külföldön és nálunk ezen a téren elért eredményeiről;1 ki lehetne jelölni a korszerűknek ígérkező legközelebbi teendőket. En ez alkalommal fontosabbnak tartom, hogy a tudománytörténeti és programadó feladatok megkerülésével a „finnugor néprajz" fogalmát vegyük szemügyre és védelmezzük meg különös tekintettel azokra a támadásokra, amelyek a közelmúltban érték. Felszólalásom tárgyát tehát címben összefoglalva ilyképpen jelölhetem meg A finnugor néprajz jellege és szüksége. Ha finnugor nyelvekről beszélünk, ehhez nem kell magyarázat. De mindjárt bonyolultabbá válik a dolog, ha finnugor népekről, finnugor műveltségről, finnugor néprajzról van szó. Van-e, lehet-e egyáltalán finnugor néprajz, milyen értelemben jogosult ennek a megjelölésnek a használata ? Egyes rokon nyelveket beszélő népek, pl. a lappok és a magyarok, a finnek és az obi-ugorok között nagy földrajzi távolságok vannak, és több ezer esztendő választja el őket egymástól műveltségi fejlődésükben. Nyelvi együvétartozásukat nem kísérik a műveltség közös eredetének könnyen felismerhető jegyei. Nem csodálkozhatunk rajta, ha egyes kiváló szovjet és finn kutatók általában kétségbevonták a „finnugor" néprajzi kutatások programjának jogosultságát, kijelentve, hogy külön finnugor műveltség nem volt, a finnugor népek műveltsége közös a többi népével, a finnugor megjelölést tehát csakis nyelvészeti értelemben szabad használni.2 Ha azonban egy tudományos irányzatban hosszabb virágzás után a kétség hangjai jutnak érvényre, tanácsos mindjárt azt is megnézni, hogy nincs-e ennek valami közelebbi oka. A szovjet állásfoglalással kapcsolatban a helyzet elég világos : ott a marrizmus szólalt meg oly nyomatékosan az összehasonlító kutatások ellen. A finnországi néprajzi tudomány ilyen őstörténetellenes irányzatának kialakulásában nem láthatunk ennyire tisztán, de annyi mégis nyilvánvaló, hogy a kritikai szkepszis a múlttal való szembehelyezkedésből táplálkozott, mégpedig oly időszakban, amelyben Finnország teljesen el volt zárva a Szovjetuniótól, a Szovjetunióban élő rokon népektől, s amelyben a korábbi összehasonlító irányzatot a néprajzban művelődéstörténeti irányzat váltotta fel. 1950-ben SZTÁLIN emlékezetes felszólalásával nagyot fordult a világ. A marrizmus megbélyegzésével egyidejűleg felszabadult az addig üldözött összehasonlító irányzat a nyelvészetben, de a néprajzban is. A magyar néprajz ezt a lehetőséget nem is hagyta felhasználatlanul. Éppen az elmúlt 2 — 3 évben jelent meg a Nyelvtudományi Közleményekben és az Acta Ethnographicában néhány olyan, részben programadó cikk, részben összehasonlító néprajzi tanulmány, amely igyekezett felhívni néprajzi köreink figyelmét erre a nálunk félszázad óta elhanyagolt munkaterületre, törekedett rámutatni szovjet-orosz kapcsolataink megerősödésével szükségképpen reánk háramló mellőzhetetlen feladatainkra. Ezekre támaszkodva most azon leszünk, hogy megszabaduljunk a külföld szkepticizmusától. Az ún. finnugor néprajz nem 1 Néhány adatot felsoroltam A finnugor néprajz válsága c. cikkemben: NyK. Lm, 292. 2 Vö. A finnugor néprajz válsága 295—6 és Szovjet antropológus a finnugorok származásáról c. cikkemet: MNy. XLVIII, kül. 75.
