Nyelvtudományi Közlemények 58. kötet (1956)

Tanulmányok - I. Lakó György: A magyarországi finnugor nyelvtudomány jelene és jövő feladatai 9 - Hozzászólások: - Korompay Bertalan 44

HOZZÁSZÓLÁSOK LAKÓ GYÖRGY ELŐADÁSÁHOZ 45 öncsalás, nem illúzió, nem romatikus képzelodes. Meghatározott korlátok között és fenntartásokkal a leggyakorlatibb tudományos igények szemmeltartásával is megvan a lehetősége és szüksége. Induljunk ki éppen ebből. 1. Tapasztalati tény, hogy ősi műveltségünkkel kapcsolatban immár száz éve finnugor elméletek merülnek fel tudományos irodalmunkban.3

Amíg ilyen problémák vannak, szükséges, hogy legyenek kutatók, akik a rokon népekre specializálják magukat, ismerik irodalmukat, hozzászólnak ősi műveltségük kérdéseihez, megteszik helyreigazító megjegyzéseiket. Önmagában véve a finnugor régiségek kimutatása nem lehet cél, de igenis cél lehet az eddigi eredmények átfésülése, kiegészítése. 2. De nemcsak a múltból ered a szükséglet, elvégre azt el lehetne vetni. Az emberi természetben is benne van az érdeklődés, az ösztön, hogy újabb meg újabb megfejtést találjon éppen a műveltségi kérdésre. Amint a nyelvészet mellett újabban ott serénykedik az antropológia, s új meg új kapcsolatok nyomára bukkan a zenefolklór, úgy a néprajz is belekerül a kutatások sodrába. Éppen az őstörténeti vita mutatta meg, hogy a néprajz: fegyver; ennek is állandóan készen kell állnia a társtudományok kiszolgálására. 3. Különös súllyal esik itt latba a nyelvtudomány igénye. A nyelvészet a szavak rokonságát, egybetartozását kutatja. De ha azt akarja tudni, hogy pl. egy műveltségi szó mit jelent, akkor már meg kell néznie a tárgyat, a jelenséget, bele kell merülnie a műveltség kutatásába. A nyelvész kilép szótárai köréből és segítségül kéri a néprajzos kalauzolását. Megfordítva: a néprajzos sem lehet meg a szó ismerőjének, a nyelvésznek támogatása nélkül, mihelyt a régiségbe igyekszik behatolni. A szó ui. konzervatívabb, mint a tárgy, régibb idő emlékét őrzi. Ezért nélkülözhetetlen az ősműveltség kutatójának. Pl. a magyar 'ház' búvárainak felbecsülhetetlen szolgálatot tett a nyelvtudomány azzal, hogy kiderítette ház szavunk finnugor etimológiáját. A nyelvész és a néprajzkutató szükségképpen egymásra vannak utalva. 4. Itt azonban óvást kell tenni az ellen, hogy a néprajzot teljesen a nyelvészet gyámsága alá helyezzék.4

Az olyan tudomány, amely a másiknak alá van rendelve, nem tudomány. Ha az összehasonlító néprajz az igen távoli múltat tanulmányozza, akkor azt a maga módszerével teszi, legfeljebb a nyelvészet ellenőrzésével, támogatásával, de attól függetlenül is. A finnugor néprajznak megvan a maga problematikája, anyagaés összehasonlító módszere. 5. A finnugor néprajzi kutatás jellegénél fogva összehasonlító néprajz. Összehasonlító kutatás, de finnugor hangsúllyal. Oly jelenségekkel foglalkozik, amelyek a finnugorságra, a finnugor nyelveket beszélő népekre, vagy azok egy nagyobb csoportjára jellemzők. A finnugor néprajznak mindaddig megvan a jogosultsága, amíg ilyen vonatkozású jelenségek vannak, amíg a kritika meg nem cáfolja a finnugor etnikai kapcsolatokon alapuló néprajzi összefüggések feltevését, ki nem mutatja tévesnek a finnugor perspektívának a néprajzban való alkalmazását.5 3 A nyelvészet és a néprajz együtt működése

REGULY—HUNFAIVY korával indul meg. Vallástörténeti vonatkozásban mint programadónak a múlt század ötvenes éveiben CSENGERY ANTALnak jut figyelemre méltó szerep. A finnugor szempontú összehasonlítás kezdetei HORVÁTH JÁNOSig, ENGEL KERESzTÉLYig vezethetők vissza. 4 Ezt a hibát követte el

JANKÓ JÁNOS. L. KOROMPAY B.: Jankó János, a finnugor néprajzi kutatások úttörője: NyK. LV, 239. 5 Ehhez vö.

KOROMPAY B.: Die Bogenfalle bei den Finnougriern auf dem Wege aus Sibirien nach Európa und in den südlichen Verbreitungsgebieten. Acta Ethn. III, 23—4.