Nyelvtudományi Közlemények 58. kötet (1956)

Tanulmányok - I. Lakó György: A magyarországi finnugor nyelvtudomány jelene és jövő feladatai 9 - Hozzászólások: - Erdődi József 42

HOZZÁSZÓLÁSOK LAKÓ GYÖRGY ELŐADÁSÁHOZ 43 adunk hallgatóink kezébe, hogy megismerhessék a nyelvjárási különbségeket, a nyelv történelmi fejlődósét. Tudomást kell vennünk ezzel kapcsolatban arról is, hogy a kisebb finnugor népeknek nemcsak folklórjuk van. A mai egyetemi oktatás a népi irodalom termékeit ismerteti meg a hallgatósággal. Ám a komi nyelvű irodalomban már olyan neves írók működnek, mint ROCSEV, GYAKONOV és JUHNYIN, a mari irodalomban pedig SKETAN, KAZAKOV, VOLKOV és ILJAKOV. Felmerülhet tehát a kérdés, vajon nem tartozik-e ezeknek az íróknak és műveiknek ismertetése külön szakkollégiumok keretébe. NÉMETHNÉ SEBESTYÉN IRÉN felszólalásában azt mondotta, hogy a régi egyetemi rendszerben bizonyos befejezettséget éreztek azok, akik finnugor nyelvészettel foglalkoztak. LAKÓ GYÖRGY előadásából pedig az tűnt ki, hogy figyelmünk nagy része az őstörténet problémáira terelődött. Mindez arra figyelmeztet bennünket, hogyha valóban úgy fogjuk fel a finnugor nyelvtudományt, amint azt neves finnugor nyelvészeink HuNFALVYtól egészen ZsiRAiig felfogták, tehát mint filológiát, akkor nekünk az irodalmi kérdésekkel, a kisebb finnugor népek irodalmával, e népek történetével, társadalmi helyzetük alakulásával is foglalkoznunk kell. Egy kis részletkérdést szeretnék felvetni LAKÓ előadásával kapcsolatban. Bizonyos mari szövegkiadványokra utalva elhangzott az „apokrif" jelző. Én úgy sejtem, hogy LAKÓ azt a Marij Kálik Muro (Mari népdal 1951.) CSETKAREV írta előszavából vette. Nem tudom, mit értsek ezen az „apokrif" jelzőn, amely egyrészt Magyarországon kiadott, másrészt más országokban megjelent mari szövegekre vonatkozik. Ez a jelző irodalomelméleti fogalmaink szerint nem-kanonizált szöveget jelölhetne. Az még nem volna hiba, ha erre gondolnánk, és valószínűleg nem is erre kell gondolnunk. Valószínűleg arra gondolt az említett mű bevezetésének írója, hogy ezek a népmesék, népdalok, Mari-földön ma nem találhatók meg. Talán feltételezhetjük azt, hogy a feljegyzett dalok — és ez vonatkoznék a RÓBERT LACH által feljegyzett mari dalokra is — nem eredeti mari népdalok, hanem létrejöttükben része van annak is, aki ezeket dalolta, illetőleg szövegüket elmondotta. Az is feltehető, hogy olyan esettel állunk szemben, mint amikor orosz népmesék jelennek meg mari változatban. Mindez azonban nem jelenti ezeknek a szövegeknek az elvetését! A pap és szolgájának története számos finnugor nyelven megtalálható. Azt hiszem, teljesen helytelenül járnánk el, ha arra hivatkoznánk, hogy PUSKIN feldolgozta versben ezt a népmesét, és ezért nem közölnénk, nem tanulmányoznánk annak változatait. Jó lett volna, ha LAKÓ fontolóra vette volna, mikor íródott ez az előszó. Az előszó 1950-ben íródott és 1951-ben jelent meg. Nemcsak a magyar, hanem a finn kiadványok is súlyos bírálatban részesülnek benne tartalmi szempontból, és még a burzsoá jelzőt is (bizonyos fokig jogosan) megkapják. LAKÓ szellemesen mondotta előadásában, hogy 50 évvel ezelőtti művekkel szemben nem léphetünk fel a mai igényekkel. O maga adta meg tehát a feleletet: a magyar és finn tudósoktól gyűjtött és publikált mari szövegeket nem értékelhetjük anachronisztikusan mai szemszögből. Egy rövid mondatban szeretnék még megemlékezni a mari szótárról. LAKÓ ti. azt mondotta: nem tudja, hogy ez a szótár milyen állapotban van. A mari szótár 75 000 cédulájából 50 000 fel van dolgozva, ez a mennyiség teljességében le van fordítva németre és részben le van gépelve.