Nyelvtudományi Közlemények 58. kötet (1956)

Tanulmányok - I. Lakó György: A magyarországi finnugor nyelvtudomány jelene és jövő feladatai 9 - Hozzászólások: - Erdődi József 42

42 HOZZÁSZÓLÁSOK LAKÓ GYÖBGY ELŐADÁSÁHOZ Nemzetközi kapcsolataink fejlesztése szempontjából nagy jelentősége lenne annak, ha időnkint nemzetközi kongresszusokon találkozhatnánk külföldi kollégáinkkal. Egy jól szervezett kongresszuson sok fontos közös problémát lehet megbeszélni. Ilyen pedig jó néhány akad. A kongresszus gondolata nemcsak nálunk, hanem a Szovjetunióban és Finnországban is felvetődött. Egy tavaly télen — finn nyelvész kollégákkal folytatott — beszélgetés alkalmával (emlékezetem szerint SZEREBRENNYIKOV professzor is jelen volt) tárgyaltunk arról, hogy ezeket a kongresszusokat bizonyos időközönkint felváltva a Szovjetunióban, Finnországban és Magyarországon kellene megtartani. A múlt évben és az idén Finnországban járt kartársaink — úgy tudom — hasonló eszmecserét folytattak. Felmerült az a gondolat is, hogy a tervezett nemzetközi finnugor nyelvészeti kongresszust a jövő évben Budapesten rendezzük meg. En korainak találnám a kongresszusnak a jövő évben Budapesten való megrendezését. LAKÓ előadása utalt arra, hogy ma nem vagyunk abban a helyzetben, hogy egy éven belül meg tudjunk szervezni egy ilyen nagy jelentőségűnek ígérkező nemzetközi összejövetelt, s hogy azon megfelelő színvonalú előadásokkal állhassunk elő. Sokfelé vagyunk még lekötve, sok megoldatlan külső és belső probléma áll előttünk, és általában véve még nem kristályosodtak ki a jövő fejlődésének útjai szakterületünkön. Csakis nagyobb felkészültséggel, nagyobb eredményekkel a hátunk mögött vállalkozhatnánk a rendező szerepére. Ilyen körülmények között a Budapesten rendezendő finnugor nyelvészeti kongresszus elhalasztását javasolom. ERDŐDI JÓZSEF: LAKÓ GYÖRGY előadásában valóban a finnugor nyelvészet sorskérdéseiről beszélt. Kevés helyet szentelt azonban az egyetemi oktatás kérdésének, amelyre KÁLMÁN BÉLA sok ponton utalt. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a kisebb finnugor népek nyelvének oktatásával ismét foglalkoznunk kellene. Ez valóban ide, a konferenciára tartozó kérdés, amelynek további kihatásai lehetnek. Mai egyetemi oktatásunkban a folklórból indulunk ki, és régebbi, nyelvjárási alakjukban ismertetjük a kisebb finnugor népek nyelvét. Ezt nem azért tesszük, mintha nem vennénk tudomást arról, hogy ezeknek a nyelveknek van már irodalmi, normalizált alakjuk. Hiszen a budapesti egyetem I. számú finnugor intézetében végső eredményképpen eljutnak pl. a manysi irodalmi nyelv rövid ismertetéséhez is, és KÁLMÁN BÉLA manysi nyelvkönyve modern szöveget is közöl. Fel kell azonban vetnem a kérdést: vajon nem járunk-e el pedagógiai és tudományos szempontból helytelenül, nem kellene-e megfordítanunk a dolgok menetét? Ha akár Parisban, akár Leningrádban, akár pedig Tartuban oktatják a magyar nyelvet, akkor annak nem nyelvjárásait oktatják, hanem irodalmi alakját. Mi megköveteljük azt, hogy elsősorban a magyar nyelv irodalmi alakjával foglalkozzanak. Ennek a kérdésnek a felvetése nem jelenti azt, hogy nem vagyunk tudatában a nyelvjárások nyelvtörténeti értékének. Ha egyetemi oktatásunkban az adott nyelv irodalmi alakjából indulunk ki, amely pedagógiailag könnyebben elsajátítható, akkor egyúttal mérőeszközt