Nyelvtudományi Közlemények 58. kötet (1956)

Tanulmányok - I. Lakó György: A magyarországi finnugor nyelvtudomány jelene és jövő feladatai 9

30 LAKÓ GYÖKGY Tudományunk színvonalának emelkedése érdekében kívánatosnak tartom, hogy az eddig elhanyagolt finnugor nyelvek megismertetésére az eddiginél nagyobb gondot fordítsunk, s hogy az egyetem biztosítsa a lehetőséget a hallgatóknak és az aspiránsoknak a tudományunk műveléséhez szükséges nyelvek gyakorlati elsajátítására. Az orosz nyelvtudás erősítése érdekében talán lehetne gondolni fiatal kutatók, aspiránsok egy-két hónapig tartó, cserealapon történő nyári szovjetuniói tartózkodására. Feltétlenül el kellene érnünk, hogy legalábbis minden második-harmadik évben egy-egy aspiránst vagy egyetemi hallgatót ösztöndíjasként kiküldhessünk Finnországba a finn nyelv megtanulása és finnugor nyelvészeti tanulmányok végzése céljából. Kívánatos volna az is, hogy kapcsolatainkat a finn nyelvészekkel tovább javítsuk. Tudtunkkal több finn nyelvész szeretne megismerkedni eredményeinkkel s szeretné felfrissíteni magyar nyelvtudását. Ha ennek a módját meg tudnánk találni, annak a magyar finnugrisztika is nagy hasznát látná. ügynevezett középkádereink helyzetének a javítása érdekében mégcsak javasolni sem nagyon tudok olyasmit, amitől javulást valóban remélni tudnék. Ma, amikor ezek a kutatók mint lektorok, szerkesztők, opponensek, előadók, aspiránsvezetők stb. mások munkája során szinte hónapról-hónapra más-más nyelv más-más részletproblémáival találják magukat szemben, alig hihető, hogy pótlólag el tudják végezni azt a munkát, amelyre a múltban nem volt alkalmuk, s hogy amellett egyidejűleg vezetni tudják a nagy kollektív munkákat, és végezni tudják valamilyen nagyszabású saját kutatási téma kidolgozását is. Helyzetükön valamit könnyítene, ha legalább feleslegesen nem kényszerülnének beszámolókat, terveket és jelentéseket készíteni. A nagyszabású tudományos művekhez szükséges mélyreható kutató munka érdekében a rendezvények számának szaporítását is kerülendőnek gondolom. Az egyre nélkülözhetetlenebb elmélyedő kutatást nem tartom beszámolókkal, programadásokkal és hasonlókkal pótolhatónak. Továbbbá: a hazai finnugrisztika és az egész hazai nyelvtudomány érdekében a termelés minőségének a szempontját a mennyiségi és gyorsasági szempont elé helyezendőnek vélem. A folyóiratcikkek magyarságának és szerkezetének javulása érdekében javasolnám az érdekelt cikkíróknak, hogy rohammunkával készült cikkeikkel ne siessenek azonnal a szerkesztőkhöz. Ha az első fogalmazvány elkészülte után dolgozatunkat legalább két-három hétig pihenni hagyjuk s azután mégegyszer gondosan átolvassuk, & kifejezésbeli és szerkezeti hibáknak jelentékeny része bizonyára magunknak is fel fog tűnni, s így a javítások elvégzése után már jobb cikket tudunk közlésre átnyújtani. Végezetül szólok azokról a tervekről, amelyek tudományunk jövőjével kapcsolatosan a legutóbbi egy-két évben felmerültek. Az egyik egy, a manysik és a szamojédok földjére rendezendő magyar—szovjet expedíció terve. Nyilvánvaló, hogy ezt a gondolatot a legnagyobb örömmel kell üdvözölnünk. Bármily értékesek is MUNKÁCSI BERNÁT manysi nyelvi gyűjtései, bizonyos fogyatékosságaik folytán egy újabb manysi földi expedíciót egyáltalában nem tesznek feleslegessé, sőt ez éppen a MuNKÁcsi-hagyaték hibátlanabb kiadását segítené elő. Arra is gondolnunk kell, hogy a manysi nép már igen kis lélekszámú, s ezért kívánatos, hogy nyelvének további kutatására addig kerüljön sor, amíg anyanyelvüket hibátlanul beszélő manysik nagyobb nehézség nélkül találhatók. A gyűjtendő új anyag pótolná a réginek a hiányait, s a régi gyűjtésekkel való egybevetése igen tanulságosan világítaná meg a kis manysi nép nyelvének a legutóbbi évszázad folyamán végbement fejlődését. A sza-