Nyelvtudományi Közlemények 58. kötet (1956)

Tanulmányok - I. Lakó György: A magyarországi finnugor nyelvtudomány jelene és jövő feladatai 9

A MAGYAROESZÁGI FINNUGOR NYELVTUDOMÁNY JELENE ÉS JÖVŐ FELADATAI 31 mojédokhoz teendő expedíciót eléggé megokolja az a tény, hogy magyar kutató a szamojédoknál még nem járt. Kérnünk kell a Magyar Tudományos Akadémiát, hogy az expedíció tervét tartsa felszínen, s amikor a magyar kutatók tanulmányútja összeegyeztethető lesz a szovjet kutatók terveivel, járuljon hathatósan hozzá e valóban nagy jelentőségű gondolat megvalósulásához. A másik felmerült terv lényege az, hogy Akadémiánk hívjon meg alkalmilag egy-egy, finnugor nyelvet beszélő fiatal kutatót, aspiránst vagy egyetemi hallgatót, s tegye lehetővé egyfelől az ő számukra magyar nyelvi és nyelvészeti tanulmányok folytatását, másfelől a mi kutatóink számára az illető rokon nyelv itthoni tanulmányozását. Részünkről ezt a gondolatot is minden módon pártolnunk kell. Monoíanom sem kell, milyen jelentősége lenne, ha pl. a manysi nyelvet a Nyelvtudományi Intézet fonetikai laboratóriumában a legkorszerűbb fonetikai eszközök segítségével tanulmányozhatnánk, avagy ha pl. egy mari kutató a nagy mari szótár elkészítéséhez segítséget tudna nyújtani. Felmerült végül egy nemzetközi finnugor nyelvészkongresszus terve is. Ilyennek a rendezését kétségtelenül sok időszerű probléma tenné kívánatossá. Például: a finn nyelvészek nagyszámú módosítást javasolnak a finnugor transz -szkripció terén; a finnugor jelölésmód korábbi egysége ismét megszűnőben van; — egyes rokonnépeink körében a nyelvjáráskutatás tudtunkkal még nem folyik kielégítő mértékben; egy-egy magyar vagy finn kutató bekapcsolódása talán elősegíthetné a nyelvjárások vizsgálatát; — egyes rokonnyelvekre és nyelvjárásaikra vonatkozó fonetikai és fonológiai ismereteink nagyon hézagosak és bizonytalanok; a hiányosságokon megfelelő vizsgálatok tervének együttes kidolgozásával és végrehajtásával hihetőleg lehetne segíteni; — esetleges kiadványcsere, kutatócsere és ösztöndíjascsere kérdéseiben, valamint közösen rendezendő expedíciók tárgyában is bizonyára sok eredményt lehetne elérni. Egy ilyen nemzetközi kongresszus megrendezése azonban olyan gondos előkészítést és olyan felkészültséget kíván, hogy megtartását hazánkban a jövő esztendőben még nem tartom lehetségesnek. Zárom hosszúra nyúlt beszámolómat. A benne kifejtettek nem tükröznek valamilyen hivatalos álláspontot, hiszen megtartására nem valamilyen tervfelelősi vagy hivatali minőségemben, hanem mint a finnugor nyelvészek egyike kaptam megbízást. Lehetséges, hogy beszámolómból önhibámból kifolyólag lényeges kérdések tárgyalása is kimaradt. Kérem kartársaimat, hogy beszámolóm ilyen hiányait hozzászólásaikban pótolják. Egyes fontos kérdéseket szándékosan nem érintettem, általában beszámolómmal nem akartam a hozzászólók kenyerét elvenni. Nem beszéltem pl. az egyetemi finnugor nyelvészeti oktatás esetleges problémáiról, mert ezeket mint távolálló nem ismerem eléggé. Nem szóltam arról sem, hogy mit hiányolnak munkánkban és mit várnának tőlünk a magyar nyelvészek. Erre a kérdésre a magyar nyelvtudomány kutatói sokkal jobban meg tudnak felelni. Másoktól várom azt is, hogy szaktudományunk területén a vitaszellem és a kritika alakulásáról véleményt mondájának. Beszámolómban idéztem több értekezés és kisebb cikk címét is, megjegyzem azonban, hogy korántsem volt szándékomban teljes cikkbibliográfiát nyújtani. A címekkel inkább csak megvilágítani akartam azokat a témaköröket, amelyekkel- kutatóink az elmúlt tíz évben foglalkoztak. Kutatótársaim elnézését kérem, ha a példaként említett cikkek felsorolásában arány-