Nyelvtudományi Közlemények 57. kötet (1956)

Tanulmányok - K. Sal Éva: A tagadás az obi-ugor nyelvekben II. 73

A TAGADÁS AZ OBI-UGOK NYELVEKBEN 91 cipiumi tagadószóhoz való hasonlósága miatt lehet a fenti példában tagadó jelentése. (Az alig használt andi a tagadó ige indicativusi alakjából -i képzővel képzett igenév [az -i képzőről 1. SCHÜTZ: NyK. XL, 70]). Ez a változatosság amellett bizonyít, hogy csak kései szükséglet kívánta a tagadó névmások kialakulását. Ezt mutatja az a kettősség is, melyet a manysi névmások tagadósítására használt indicativusi és participiumi tagadószók használata jelent. Ebből következik, hogy a tagadásnak ez a módja nem lehet eredeti és csak akkor történhetett, amikor a tagadó ige már nem volt ragozható, csupán megmerevedett alakjai éltek. Hogy a tagadó ige alakjaival való tagadósítás nem lehet ősi, bizonyítják a chanti nyelvjárások, ahol ilyen szerkezetű tagadónévmással egyáltalán nem találkozunk. í)e találunk kérdő, határozatlan vagy vonatkozó névmást minden tagadó és nyomorító elem nélkül tagadó mondatban tagadó jelentésben olyan nyelvjárásokban is, amelyekben különben tagadósított vagy nyomósított névmások is vannak. Ilyenek a manysi északi és nyugati, a chanti északi és keleti nyelvjárásai. Ebből a jelenségből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az obi-ugor nyelvekben eredetileg nem volt kettős tagadás. A tagadó névmások fejlődésének menetét a következőképpen lehet elképzelni: 1) valamely kérdő (határozatlan) névmás tagadó mondatban tagadó jelentést kapott. Az obi-ugor nyelvekben tehát eredetileg nem volt kettős tagadás. 2) Később a névmás tagadó jellegének hangsúlyozására a chantiban 'egy' számnév, a menysiban pedig a tagadó ige valamely (indicativusi vagy participiumi) alakja járult a névmáshoz. Az utóbbi esetben már megjelent a kettős tagadás. 3) A fejlődés következő fokán a kérdő (határozatlan) névmásokat a ne-, nem- tagadó partikulával tagadósították. — A tagadó határozószók fejlődésének ugyanez a menete. — A népnyelvi gyűjtésekben a tagadó névmások minhárom változata él egymás mellett. Az irodalmi nyelv a ne-, ném-mel ellátott alakokat rögzítette. így tehát idővel, az irodalmi nyelv mind szélesebb elterjedésével a tagadó névmásoknak ez a formája lesz általánossá. Ha szétnézünk a rokon nyelvek körében, mindhárom névmásformához találunk hasonló szerkezetet (1. SAL: NyK. LIII, 215—7). A legősibbnek látszó formára példát — amikor nincs tagadó elem a névmáson és csak tagadó mondatban van tagadó jelentése — a mordvinban, a lappban és a szamojédban találunk, kijak csak tagadó mondatban jelent 'senki'-t (vö. BTTDENZ, Mdnyt. 58, PAAS., MdChr. 77 mdE.), mezejak tagadó mondatban 'semmi' (WIED., Gr. mdE. 57). A lappban ugyanezt tapasztaljuk. A (wefseni) déli lapp határozatlan névmások ki'ekánáo, miikanáo tagadó mondatban 'senki' jelentést kapnak (LAGERCR., Sprachl. des Südl. 95). Az északiban is hasonló jelentéssel fordul elő (LAGERCR., Sprachl. des Nordl. 189). A szamojéd ugyanilyen szerkezetet mutat (1. CASTR., Gr. der Sam. Spr. 364—5). A tagadó névmás mint jelző tagadósítja az alanyt. Manysi. É.: Szo. nemat tixltj atim! 'e's ist keinerlei Bewölkung!' (i. h. I, 67), nemat jániyui ati 'kein Elch ist da' (i. h. I, 202); FL. nemat pafft atim, nemat üs atim '(da) ist kein Dorf, ist keine Stadt' (i. h. I, 73), nemaPrsir §itiálj}r\, nemaPrsir mdialcprj man iötu\fi at fieriti

'Keinerlei Wasserheiligtum, keinerlei Landheüigtum hált es mit uns aus' (i. m. I, 78). Kel.: K. öa

t\nd figikul tgjlnóánl vl öat mdnii, óat köáli

'Kein Tier entkommt ihm, (keines) entrinnt (ihm)' (KANN. I, §2). Chanti. É.: lou uandthl, nemdza ner)%o andám 'Ó nézegeti, senki sincs