Nyelvtudományi Közlemények 57. kötet (1956)

Tanulmányok - K. Sal Éva: A tagadás az obi-ugor nyelvekben II. 73

90 K. SAL ÉTA tartotta, más az Ősi finnugor szókészlethez tartozónak vélte, ismét más közös iráni átvételnek, illetőleg szláv kölcsönszónak tekintette. Új szempontból foglalkozik a kérdéssel KERTÉSZ (Zur Frage der Finnisch-Ügrischen Verneinung: SUSToim. LXVTI, 191 kk.). Szerinte az n-, n- hanggál kezdó'dó' tagadó partikulák nemcsak hogy nem tartoznak az ősi finnugor nyelvelemekhez, de még a legrégibb átvételek közé sem számíthatók. Az oroszból eredezteti őket a komi és az obi-ugor kivételével. Az utóbbiakat komi jövevényszóknak tartja. Az északi chantiba az északi manysin át került. (Másképp COLL., Iur. Nachlese 3, uő. Iur. Sprachgut 66). A komi szó finnugor eredetét KERTÉSZ azon az alapon vonja kétségbe, hogy a többi rokon nyelv tagadó partikulája sem eredeti. A magyar nem, ne-ről nem szól. Az obi-ugor tagadó partikulák komi jövevény volta elképzelhető, ha nem is bebizonyított, tekintve, hogy a ne-, nem- csak az északi nyelvjárásokban fordul elő, a nyelv terület többi része nem ismeri. (Erről részletesebben alább fogok szólni.) A komi tagadó partikula eredete ismeretlen, mint ahogy bizonytalan a magyar tagadószóé is. Lehetséges, hogy összetartoznak, bár ezt erősen kétségessé teszi az a tény, hogy a többi finnugor nyelvben nem találunk hasonlót; ugyanis az utóbbiakban ezek a partikulák orosz eredetűek, amint azt KERTÉSZ bebizonyította. Fönt említett cikkem megjelenése óta látott napvilágot HEXENDORF EDIT, „A nyomatékosítás és tagadás mondatbeli összeszövődésének kérdéséhez" c. dolgozata (I. Oszt. Közi. VI, 379—408). Érdekes ötlete szerint a m. nem eredetileg 1. személyű igealak lenne, a föltehető uráli nazális kezdetű tagadóige folytatója. A magyar és komi tagadószók, illetve tagadó partikulák uráli eredetének lehetősége kicsiny, mert a szamojéd tagadó ige kezdő nazálisa valószínűleg másodlagos (HAJDÚ PÉTER szóbeli közlése; vö. még ugyanő, „A másodlagos szókezdő nazálisok a szamojédban", NyK. LV, 60—97). Tehát a kérdéses szavakat ez idő szerint bizonytalan eredetűeknek kell tekintenünk. Vegyük közelebbről szemügyre a tagadó névmásokat. Az obi-ugor nyelvekben a tagadó névmások alapja kérdő (határozatlan) névmás. Ehhez járul tagadósító elemként a né-,nem- partikula, mint előtag. De ezekkel csak a manysi északi, a chanti északi és a déli nyelvjárások legészakibbjában, a nizjamiban találkozunk. Tehát a nyelvjárások többsége nem ismeri; egyöntetűséget azonban hiába keresünk ezekben is. Míg a manysi az északi kivételével az indicativusi vagy participiumi tagadószóval tagadósítja a kérdő (határozatlan) névmást, addig a chantiban az északi kivételével a névmáson semmiféle tagadósító elemet nem találunk. A déli és keleti nyelvjárásokban kérdő, határozatlan névmás 'egy'-gyel nyomósítva jelent 'senki'-t, 'semmi'-t a tagadó mondatban. A tagadó névmások (és tagadó határozószók) — tartozzanak bármelyik csoportba a fönt vázoltak közül — mindig tagadó mondatban szerepelnek. Két példám van összesen, amely kivételt jelent: manysi É.: at%üii vassintalsém?! 'sohasem láttam még?!' (MŰNK. III, 302); chanti É.: nemdza vndi uantl 'semmit se lát még' (PÁP., ONyt. 10). Bár a manysi példáról úgy is gondolkodhatunk, hogy az indicativusi tagadószó az állítmányhoz. tartozik, a határozószó pedig a tagadó névmások és határozószók elsődleges csoportjába (abba a csoportba, amelyiknek csak a tagadott állítmány ad tagadó értelmet). — A chanti példa vndi szava lehet, hogy sajtóhiba andi helyett. De elképzelhető az is, hogy andinak (PÁPAY fordításában: 'talán, mintha, pedig, is', vö.: ONyt. 31, 42, 101, 129, 130) az andi parti-