Nyelvtudományi Közlemények 57. kötet (1956)

Tanulmányok - K. Sal Éva: A tagadás az obi-ugor nyelvekben II. 73

84 K. SAL ÉVA pi'teen! 'Söhnchen, fürchte dich nicht!' (KANN. I, 63), tinä-ßnam ta- päcln ul ШяаШэп! 'Lasset dieses Kind nicht auf jene (Schlaf-)Pritsche!' (i. m. I, 223); F~L.'piykst, ul IUSSN! 'Mein Söhnchen, weine nicht!' (i. m. I, 193), ä'nmönMtäyl um läßeym, ul minin 'Ich sagte (euch schon) vorher, geht nicht' (i. m. I, 197). Ny.: ÄL. ulkä$ßllä%Jtn! 'verfolge (mich) nicht!' (i. m. I, 319); ÉV. nei tgßeen ил pi\ln 'fürchte dicht nicht vor ihm' (LIIM.: SUSAik. LVII/1, 40, KANN. mscr.); P. ul min! 'ne menj!' (VNyj. 248). Kel.: K. arin vél vajén 'többet ne végy' (i. m. 214), гэтррл йтЕрдл ßdl tóaidm! 'Iss keine Hagebutten (und) Himbeeren!' (KANN. I, 187), tärjksrnnßl Uep l'ul' öämpi ßd'l öla'n!

'Seid keine Mäusefleisch fressenden unreinen. Hunde!' (i. m. I, 97). — A következő példában a második imperativusi tagadószó után állítmány nem áll: ßärs^'ß ßars%, ßd-l äln, ßd'l! 'Värsik, о Värsik, schlag (mich) nicht, nicht!' (Kann. I, 172). Déli.: Т. ál Tönsén! 'ne sírj' (VNyj. 287), el югкд\лп! 'vergiss nicht!' (KANN. I, 323). írod. ny.: Apblfkve, пщ ul sunsen ['Apuska,tenenézz'] (SERN.—SERN.-A Hurum mojt 14). С h a n t i. Az imperativusi tagadószó az egyetlen a tagadó ige megmaradt alakjai közül, amelyen bizonyos személyragozásféle észlelhető, de az is csak a chantiban. STEINITZ saját följegyzései szerint az obdorszki nyelvjárásban al a 2. szem., alt (konszonánsok előtt áT ) a 3. személyű imp.-i tagadószó, äl ämsa 'setz dich nicht', alt ämdsl 'er soll sich nicht setzen' (OVd. II, 135). KARJALAINEN gyérszámú obdorszki adatai közt ilyesmire nem bukkanunk. STEINITZ a szinjai nyelvjárásban is megfigyelt hasonló jelenséget, itt äl a 2. személyű, ÜL a 3. személyű imperativusi tagadószó (uo.). murjew äl joremaln! 'vergiss uns nicht' (i. m. I, 100), ämpdt iti al xorta! 'Bell nicht wie ein Hund' (i. m. I, 72). samen ab manl! 'Dein Herz soll nicht leiden!' (i. m. I, 74). joxi äh Lorpll 'er soll nicht hineingehen' (i. m. II, 135) (lor\- szókezdő l-je ÜL szóvégző i-jével LL-\é olvad össze (i. m. II, 135). Szerinte a két személyileg differenciált imperativusi tagadószó megvan PÁPAY és REGULY északi osztják szövegeiben is. Amint megjegyzi: ,,was bisher nicht bemerkt worden ist". А 2. személyű PÁPAYnál al, äl, REGULY gyűjtésében al (i. m. II, 135). Az 1. és 3. személyű imperativusi tagadószó alt, ált, &At, ill. alt (i. m. II, 135). Bármennyire örvendetes lenne, ha a tagadó ige ragozásának további, még oly szegényes nyomaira is bukkannánk, STEINITZ megfigyelése teljes mértékben nem igazolható, bár a példák többsége az ő nézete mellett tanúskodik. Lehetséges, hogy ezek az esetleges kivételek más északi nyelvjárásból valók, vagy pontatlan lejegyzés, esetleg analógia eredményei, vagy éppen mondatfonetikai okokból jöttek létre, de ezt nehéz eldönteni. STEINITZ nézete mellett szólnak a következő példák: 2. személy, PÁPAY: Äs kuddß роуъг pan al manädi! 'az obközépi sziget halászó helyére ne menjetek!' (ONyt. 141), matöyrdm Ытапщ %ät tumanem пщ al рищМ 'A magam zárta lakatos házam lakatját te ki ne nyisd!' (ONGy. 224). REGULY: vuáres lill älngem näng al korti 'vércse-lelkem végét te ne oltsd ki!' (ZSIRAI, OH. I, 420), Jcannmiä adom támpi un adom al vera 'Nászocska, rossz után következő nagy rosszat ne csinálj!' (i. m. 62). 1. és 3. személy: PÁPAY: SÍ uulßäsldn igina alt siialdláiu 'A nagy-folyóági öreg meg ne lásson bennünket' (ONyt. 154), manem uazdm ёиШ alt kaéldü! 'Engem a városomban ne keressen' (i. m. 153). REGULY: nängen köti alt esltem! 'Tégedet én hogyne bocsátanálak el!'] (ZSIRAI, OH. I, 432).