Nyelvtudományi Közlemények 57. kötet (1956)

Tanulmányok - Lakó György: Zsirai Miklós 3

ZSIEAI MIKLÓS 5 de már az ugor alapnyelv rendelkezhetett azokkal a kedvező előfeltételekkel, amelyek lehetővé tették, sőt igazában előkészítették az igekötők későbbi kialakulását. 1937-ben jelenik meg ZSIRAI MIKLÓS élete munkájának talán legnagyobb szabású alkotása, a Finnugor Rokonságunk. Ez ismét nem nyelvészeti tanulmány, hanem a rokonnépeinkre és nyelvükre vonatkozó ismereteknek valóságos enciklopédiája, egyben bevezetés a finnugor nyelvtudományba. A finnugor őskortól az 1930-as évekig végigvezet bennünket a történelem országútjain, azokon az utakon, amelyeket finnugor nyelvrokonaink, illetve elődeik évezredek leforgása alatt bejártak. Nevük eredetétől elkezdve sokoldalú tájékoztatást nyújt rokonnépeink egykori és mai viszonyairól. Rendkívül széleskörű ismereteknek és nagy olvasottságnak a bizonyítéka ez a könyv. Vele szemben többször utaltak ugyan arra a körülményre, hogy a Finnugor Rokonságunk a maga nemében nem áll páratlanul: Finnországban már több hasonló, összefoglaló jellegű mű előzte meg megjelenését. Tartozunk azonban az igazságnak annak a megállapításával, hogy amíg pl. a hasonló jellegű finn Suomen Suku számos szerző műve, ugyanakkor a Finnugor Rokonságunk egyetlen ember szorgalmának és tudásának a gyümölcse, s amíg az előbbi természetszerűleg elsősorban a finn olvasóközönség számára készült, addig az utóbbi a magyar közönség igényeit tartja szem előtt s azoknak megfelelően egyrészt más oldalról és más terjedelemben világítja meg finnugor rokonságunk egyes tényeit, másrészt pedig olyan fejezeteket is tartalmaz, amelyeknek nincs meg a megfelelőjük a Suomen Sukuban. Az utóbbiak között elsősorban a finnugor nyelvhasonlítás történetét ismertető terjedelmes részt kell kiemelnünk, amely beható nyelvészettörténeti tanulmányok eredménye. A Finnugor Rokonságunk nálunk évtizedek óta erősen érzett hiányt pótolt és pótol. Egyfelől megbízható kalauz a nagyközönség számára s alapja az egyetemi oktatásnak is, másfelől pompás összefoglalásaival a szakember számára is igen hasznos kézikönyvül szolgál, és részletes, pontos bibliográfiájával a kutatót is sok hiábavaló keresgéléstől menti meg. Szerzője már 1937-ben haladó tudósként mutatkozott be művével, mert tudományos munkájában nemcsak a szűk szakkörök szempontjai vezérelték, hanem vele egész népünk művelődéséhez akart hozzájárulni. A Finnugor Rokonságunk megjelenése után ZSIRAI tudományos munkásságának a középpontjában újabb nagy cél állott: kiadni és végre a tudomány számára felhasználhatóvá tenni REGTJLY ANTALnak száz év óta kiaknázatlanul heverő, pótolhatatlan értékű chanti népköltészeti gyűjtését. Más országok szerencsésebb tudósai számára ez a feladat csupán tudományos feladat lett volna. ZSIRAI számára az 1930-as évek viszonyai között egyben harci kérdés is volt: szívós felvilágosító munkával, lankadatlan tudományos lelkesedéssel, olykor talán megalázkodás árán, de még többször bátor kiállással meg kellett nyernie céljának megvalósításához tudományos életünk akkori hangadóinak a jóváhagyását. Hogy ez milyen keserves feladat lehetett, valamelyest sejthető magának ZsiRAinak a soraiból: „Tárgyilagosan meg kell mondanunk, hogy az uráli összehasonlító nép- és nyelvtudomány sohasem élvezte a magyar közönség serkentő rokonszenvének melegét s az intézményes, a rendszeres gondviselés jótéteményeit sem" (Reguly-Könyvtár 1. III. 1.). ZSIRAI MIKLÓS vállalta és csüggedetlenül folytatta a harcot az értetlenség és a szűkkeblűség ellen. Fáradozását végül részben siker koronázta: 1944-ben megjelent az Osztják Hősénekek I. kötete, tartalmazva REUULY eredeti feljegyzésén kívül