Nyelvtudományi Közlemények 57. kötet (1956)

Tanulmányok - Lakó György: Északi–manysi nyelvtanulmányok 14

ÉSZAKI-MANYSI NYELVTANULMÁNYOK 57 IV. Végződése: -m, pl. ö<^Mm (ó^lurjjcfie 'lenni, élni'); pufiim (pufiurjlcfie 'tartani'); jémfam (jémturjkfie 'lenni, válni vmivé'); tem (térjjcfis 'enni'). Feljegyzéseimben általában múlt idejű melléknévi igenévi jelentése van. Példák: sáyrap pu'fium x^m 'az ember, aki a fejszét tartotta (Tonop AepwaBuiHH qejioBeK)', iit b^m ^m 'az az ember, aki itt lakott (élt)'. Allítmányi szerepben is használatos, mégpedig nyelvmesterem fordítása szerint a mások közléséből ismert, állítólagos cselekvés kifejezésére, pl. so'lifjiy jémfam '(állítólag) meggazdagodott („gazdag lett"); OKa>KeTCfl CTaJi ÖoraTbiM'. V. Végződése: -im, pl. lruptim

'szeretve' (Ir^ptarjkfie 'szeretni'), íüúsim 'sírva' (lünsun^kfis 'sírni'). Módhatározó igenévi jelentése van a következőkben: tafi náfiramé eru

ptim janmaltite

'a gyerekét szeretettel („szeretve") neveli'; lünsim ünli 'sírva ül'. — Múlt idejű melléknévi igenévként is előfordul: önlini kol 'ház, amelyben [a múltban] laktak'. VI. Végződése: -ima. Szenvedő értelmű, múlt idejű melléknévi jelentése van a következő mondatban: téepkan lu'fitl x i'li m a (vagy: sákfiatima) 'a kert, amelyet lóval felszántottak' (^ilurfckfie

'ásni; szántani'; sa\kfiatarj kfii 'szántani'). Az előbbi igenévhez hasolalóan állítmányi funkcióban is használatos, nyelvmesterem fordításából ítélve (vö. CSEKNYECOV, MaHCHÍícKHH (BoryjibCKHH) H3biK 185) akkor, amikor olyan cselekvésről van szó, amely nem a beszélő szeme előtt játszódott le, pl. mkan kol fiárima '(mondják, hogy) az ember házat épített; OKa>KeTCfl My^HHoií /JOM cnejiáH'. VII. Képzője; -ke, melyhez személyrag s a locativus -t ragja járul. Időhatározó igenévi jelentése van a következőkben: am fi^rt jnmiytakemt jifidt sird%téyt 'az erdőben jártomban a fák recsegnek; Kor.ua H no Jiecy xo>Ky, /jepeBbfl CKpHnflT' (jnmiytankfis 'jár, sétál'). A változó tövű igék ragozásából A fiirjkfie 'venni' ige cselekvő ragozásából. I. Alanyi ragozás Jelentő mód Egysz. Ktsz. Tbsz. Megjegyzés MUNKÁCSI (VNyj. 48) szerint a jelen idejű ktsz. és tbsz. 2. személy viyin. A szigvai nyelvjárásban tehát az egysz. 2. személyű alak (vö. E. viyén) javára történt kiegyenlítődés. Ugyanígy a múlt időben, vö. E. egysz. visénf ktsz. visen. Jelen idő Múlt idő 1. fiiyum veszek fiisu

m

vettem 2. 3. fiiydn fiiy (Piy) fii t

sn fils, fi is 1. fiiymén fiismén 2. fii y in fiís9n 3. 1. fiiyiy fiiyufi* fiisiy fiisufi' 2. 3. fii y in fiisdn filst