Nyelvtudományi Közlemények 57. kötet (1956)

Tanulmányok - Lakó György: Északi–manysi nyelvtanulmányok 14

56 LAKÓ GYÖRGY A fenti táblázatból hiányzó alakokat időhiány miatt nem jegyeztem fel. 2. A Szi. jelen idejű alakok — legalábbis látszólag — eltérnek az É. alakoktól, pl. totawé 'engem hoznak, visznek'. MUNKÁCSI ui. a VNGy. II/2: 628. lapján az é betűt hangérték tekintetében a (redukált) a-vel azonosítja (ugyanígy KÁLMÁN: VN"Gy. III/2 : 11), viszont a Szi. alakok végén az -e nem redukált. Valószínűnek tartom azonban, hogy MUNKÁCSI az é jelet két hangértékben használta. A VNyj. 4. lapján ugyanis úgy nyilatkozik, hogy „az é igen zárt (i felé hajló) e hang". Valószínűtlen, hogy MUNKÁCSI ezt a hangot egynek vette volna a redukált a-vei. Véleményem szerint MUNKÁCSI a jelen idejű szenvedő alakok végén csak a zárt e-t jelölhette az é jellel. Erre utalnak mind a KANNISTO szövegeiben található, mind pedig az irodalmi nyelvi alakok, vö. (KANN., Vd.) nárnttmna fie (20), ni ymDafie (204), itifie (214), nuumDa'fie (215), tahttafie (2Í9),Mh\ (ROMB. 376). mbmaee. 3. A Szi. múlt idejű alakoknak az É. totwés 'engem hoztak, vittek' alakhoz való viszonya kevésbé világos. Bár KANNISTO szövegeiben gyakoribbaknak látszanak az -es végű alakok, előfordulnak -ds végűek is, pl. láfifies (65), síiRkta'fies (68), nátfies (68), sáympafies (70), táfimtafies (70), tUfies (72), saafiatafies (137), gtyfiea (138), de: püsfids (63), tötfids (64), rátfids (65), %nNtty,fós (65). Áz~uóbbi alakok szerint lehetséges tehát, hogy az É. totwés nem zárt e-vel, hanem a-vel olvasandó. Az irodalmi alakok -es végűek, pl. momeec. Igenevek I. (Főnévi igenév). Végződései: a) kétszótagos alakokban: -iqjcfie, pl. fiirjkfie 'venni', mirjkfie 'adni' térjkfis 'enni', b) páratlan szótagszámú (három-, öt- stb. szótagos) alakokban: -urjkfie, pl. alurjkfis 'fogni (pl. halat)', fiárurjkfie 'tenni, csinálni', fi"fiurjc

kfie

'kérni', c) páros szótagszámú (négy-, hat- stb. szótagos) alakokban: -arjc

kfie, pl. fidratarj kfie 'kéretőzni', lru

ptar\kfi&

'szeretni', janmaltat) Jcfie 'nevelni'. II. Végződése: -n, pl. Idfiintan néepak 'olvasnivaló könyv, olvasókönyv; KHHra flJifl *íTeHHH, KHHra Ha3HaqeHHoe /yin qreHHfl' (lofiintarj Jcfie 'olvasni'); am saikalan po'ram jogtds 'ébredésem ideje („ébradésidőm") eljött; BpeMfl AJin Moero npocbinaHHfl npmiuio' (saikalar\ Jcfie 'ébredni'); tafien %anistáxtn pora jogtds 'az ő tanulási ideje elérkezett' (ganistagturjkfie 'tanulni5);

üslaxjn /ö?tal 'pihenőnap, vasárnap' (üsla%twq Jcfie 'pihenni'). III. Végződése: -ne, pl. ÖQlne 'levő, élő' (b^lurj Jcfie 'lenni, élni); lüéne 'síró' (lünéurjJcfie 'sírni'); jalne 'járó' (ja lurj Jcfie 'járni'). Feljegyzéseimben legtöbbször jelen idejű melléknévi igenévi funkciója van ; néhány példában passzív jelentésű. Példák : üt ÖQlne %üm 'az itt élő ember'; Hne má 'településre kijelölt hely' (tkp. „laknivaló hely"); jalne |» 'járó ember'; xaitne ámp 'szaladó kutya'; lüéne piyrié 'síró gyermek'; tbtne tüp 'erező, melyet visznek'. — Felvéve a megfelelő birtokos személyragot, jelen idejű állítmányként is előfordul, pl. anmahri pá fii nárjknete [-néne] 'íme, a falu látható; OKaweTCfl flepeBHfl Ha BH/ty';

mán pllnefi atim (= mán át pilefi") 'nem félünk; Mhi He ÖOHMCH'. 1 -e végű alakok mellett

-s végűek is előfordulnak, vö. 34, 64, 67, 210, 212.