Nyelvtudományi Közlemények 57. kötet (1956)

Tanulmányok - Lakó György: Északi–manysi nyelvtanulmányok 14

50 LAKÓ GYÖEGY (3os b^leyt! legyenek!'. Az összetett alakoknak a (3os partikula a hangsúlyos tagja.1 Időalakok, a) Jelen idő. Az alanyi ragozásban a jele -y. Előtte az igető véghangzója -e, mely legtöbbször félhosszú (v. hosszú) kvantitásfokon jelentkezik. A jelen idő alakjainak jövő idejű jelentése is lehet. — b) Múlt idő. Jele: -s. Bizonyos múlt idejű cselekvés kifejezésére egyes igenévi alakok is használatosak (ld. az igenevek alatt). — c) Jövő idő. A jövő idejű cselekvés kifejezésére egyrészt a jelen idő alakjai, másrészt pedig összetett igealakok használatosak. Az utóbbiak egyik tagja a pa'twqjcfie segédige jelen idejű ragozott alakja, másik tagja a főige infinitivusa. Az előbbi az önállóan is használatos paturjkfie 'kezdeni; vmivé válni, lenni' jelentésű igéből vált időbeli segédigévé. Példa: taj3 mo {Untán Jcfie at páti 'ő nem fog nevetni'. A) Cselekvő ragozás jalur\kfie járni; lófiintarj kfte olvasni,2

b^lurjjcfie

lenni; élni, lakni Egysz. Ktsz. Tbsz. -I. A] anyi ragozás J elentő mó Jelen idő d 1. jaleym járok ló fiintéyum olvasok OQleym élek 2. jaleyn lófiinteyn b^leyn 3. ja li ló fi inti bnli 1. jalimen lófiintimen bolimen 2. jaleydn lófUntéyn b^leydn :\. ja" ley ló fiintey b^ley i. jaW ló Pinté f b?lefir 2. jaleydn lófiintéyn OQleydn 3. jja'Uy't v. \ja'leyit ló'fiintéydt boley't Megjegyzések 1. MUNKÁCSI feljegyzése (VNyj. 37) szerint a 2. személyű alakok különböztek egymástól, vö. mine'in 'mégy', mineV '(ti ketten) mentek', minijin 'ti mentek'. Ma ezen alakok végződése nemcsak az irodalmi nyelvben, hanem a szigvai nyelvjárásban is azonos (a -yn a -ydn végződésnek szabályos változata). 2. Feltűnő a tővégi -e hangok időtartamában mutatkozó eltérés. Hogy ezek feljegyzésbeli hibák-e, avagy a kiejtés valósággs ingadozását tükrözik, azt csak alaposabb vizsgálatok útján lehetne eldönteni. Az én feljegyzéseimben a háromszótagos igetövek rag előtti véghangzója gyakran hosszú vagy félhosszú olyan alakokban, amelyekben a kétszótagos igetövek véghangzója rövid -e. Ez azzal magyarázható, hogy a szigvai nyelvjárásban a harmadik szótag magánhangzója mellékhangsúlyos. Úgy látszik, a mellékhangsúlyos 1 Az ún. „kedveskedő, ül. precativ mód" (vö.

VNyj. 40, CSEBNYECOV 185) alakjaival nem találkoztam. 2 A ragozásában mutatkozó

n ~ ú váltakozáshoz vö. 34. 1.