Nyelvtudományi Közlemények 57. kötet (1956)

Tanulmányok - Lakó György: Északi–manysi nyelvtanulmányok 14

38 LAKÓ GYÖRGY és pakfiinil (elat.-abl.) < *pak/3iyn, ill. * pakj3iynil. A -y kieséséről ld. 32. 1. és VNyj.'5. B. Birtokos személyragozás kol ház; üfi'si nővér, néne a) Egyes számú birtok Egyes számú birtokos 1. sz. kólu

m

házam üfí'éim néném 2. sz. kófon, ko\ln házad

üfféin nénéd 3. sz. kó^le háza üfi'site nénje Kettős számú birtokos 1. sz. kőimen kettőnk háza üdéimén kettőnk nénje 2. sz. kófon, kólin, kó.Jin üj3e

éin

kettőtök nénje kettőtök háza 3. sz. kólen kettőjük háza üfí'éiten kettőjük nénje Többes számú birtokos 1. sz. kóluft' házunk üfi'sijuf? nénénk 2. sz. kófon, kólin, ko\ln üfféin nénétek házatok 3. sz. kólandl, kóla ni házuk üffsijanl nénjük Megjegyzések 1) Az egysz., ktsz. és tbsz. 2. személyű alakok MuNKÁcsrnál: kwolén 'házad', kwolén 'kettőtök háza' és kwolan 'házatok'. Ma a szigvai nyelvjárásban mindezek funkcióját az eredetileg egysz. 2. személyű birtokost jelölő kófon alak tölti be. 2) Az egysz. birtokost jelölő 3. személyű alakok végződése mássalhangzó után: -e, magánhangzó után: -te, pl. kóle 'háza', de: üfi'site 'nénje', ápate 'bölcsője'. Vö. É. (VNyj. 10—11) kwolá 'háza', tatapa 'ládikája', pótra 'beszéde' (kwol 'ház', tátép 'ládika', potér 'beszéd'), de: máta 'földje', pérnata 'keresztje', sálita 'rénszarvasa' (ma 'föld', pérna 'kereszt', sáli 'rénszarvas'). 3) A ktsz. birtokost jelölő 3. személyű alak végződése ugyancsak kétféle a fenti körülménytől függően: -en ** -ten. Vö. É. (VNyj. 11) luwén (lüw 'ló'), d e : mátén, pernétén, sálitén. 4) Az -* végű szavak tbsz. birtokost jelölő 1. és 3. személyű alakjaiban (üffsijufi', üfféijanl) az -i utáni -/- sarjadékhang, vö. É. (VNyj. 11) sáli 'rénszarvas': sáliüw és sálianl (-j- nélkül).