Nyelvtudományi Közlemények 57. kötet (1956)

Tanulmányok - Lakó György: Északi–manysi nyelvtanulmányok 14

ÉSZAKI-MANYSI NYELVTANULMÁNYOK 29 hosszú, hanem félhosszú magánhangzót mutatnak olyan esetekben, amikor KANNISTO hosszú fokozatot jelölt, talán STEiNiTZnek (249) azzal a megállapításával magyarázandó, hogy a fonematikai szempontból hosszúnak minősülő magánhangzó zárt szótagban valamivel rövidebb (STEJOTTZ szerint .,,minderlang" v. „dreiviertellang"), mint nyílt szótagban; 2) a fonematikai szempontból hosszú magánhangzó zárt szótagban fi előtt megrövidült, és ma rendszerint félhosszú kvantitásfokon jelentkezik ,(vö. STEINITZ, 249), pl. f%$ 'fa', sáfí 'sok'; 3) a gyengén vágott kvantitásfokozat fonetikai szempontból nem hanyagolható el; 4) a kettőnél több szótagos szavak nyílt első szótagjának magánhangzója — éppúgy, mint a kétszótagosaké — sokszor gyengén vágott (STEINITZ kutatásai ezen a ponton még nem zárultak le, vö. 249); 5). a manysi nyelvben fonematikai szempontból valóban elegendő — amint már STEDSTITZ megállapítja — csupán két kvantitásfokozattal számol• nunk;a többi fokozat ezeknek csupán bizonyos helyzetben előforduló, kombinatorikus változata. (Azok a feljegyzéseim, amelyekben KANNiSTÓtól eltérően rövid, ül. félhosszú magánhangzó helyett hosszút jelöltem, valószínűleg tévesek. Azokban az esetekben, amelyekben rövid fokozat helyett félhosszút jelöltem, BEKECZKI közlése szerint is félhosszú magánhangzó van.) Magánhangzók paradigmatikus kvantitatív váltakozásai A szoszvai nyelvjárásban — éppúgy, mint a többi manysi nyelvjárásban — egy és ugyanazon szó tőmagánhangzója a különféle nyelvtani alakokban néha más-más kvantitásfokon jelenik meg, vö. GOMBOCZ: NyK. XXXV, 474. E jelenségre számos példát lehet találni KANNISTO WogVok. c. művében (pl.. 131 — 141, 166—171, 180—3, 191 — 5). Részletesen tárgyalja e magánhangzóváltakozás megjelenési formáit és az egyes kvantitatív fokok megjelenésének feltételeit STEINITZ ,,Der Vokalismus des Sosva-Wogulischen" c. tanulmányában. E kvantitatív váltakozások egy részének a magyarázata — mint több más nyelvben, vö. E. ITKONEN: FUF. XXIX, 246 — az lehet, hogy egyfelől a mássalhangzón végződő szavak rövid magánhangzója — bizonyos ragos-képzős alakokban nyílt szótagba kerülve — megnyúlt, másfelől viszont a mássalhangzón végződő szavak hosszú magánhangzója zárt szótagban megrövidült, n y í 11 szótagban pedig megtartotta eredeti kvantitását. Több szó paradigmáján belül kvantitatív eltérés van az egyes alakok magánhangzói között a szigvai nyelvjárásban is. Zárt szótagban levő, rövid magánhangzó váltakozik nyílt szótagban levő gyengénvágott magánhangzóval, pl. jalne (part. pr.) 'járó' ^ ja'lunkfíe 'járni'; janmaltarj k(ie 'nevelni' *y ja'niy 'nagy', ja'nit 'nagyságú'; masturjkfie 'felöltöztetni':

~

ma'sunkfÜE 'felöltem'; rakcp 'eső' ~ ras

kfti

'esik az eső'; takcps 'ősz' ~ ta\k(psi 'ősszel'; kol 'ház' ^ ko'le 'háza'. Itt említem nieg azt is, hogy kétszótagos igetövek hosszú magánhangzója képzők hozzájárulása esetén megrövidülhet, pl. E. an%wi, Szo. (FUF. XXVI, 84) arjuGfi- 'levet' ~ Szi. ax<psalaxtur}kfie 'levetkőzni'. Feljegyzéseimben nagy számmal fordulnak elő más jellegű kvantitásváltakozások is. Ezek feltételeinek a tisztázására anyagom nem elegendő.