Nyelvtudományi Közlemények 57. kötet (1956)

Tanulmányok - Lakó György: Északi–manysi nyelvtanulmányok 14

28 LAKÓ GYÖEGY STEINITZ (249) szerint a szoszvai nyelvjárásban a gyengénvágott magánhangzóknak egyéb kvantitásfokoktól különböző, állandó kvantitásfokuk van, amelyet ő negyedhosszúnak („viertellang") nevez. Hanglemez lehallgatása útján nyert megfigyeléseink ennek a megállapításnak ellentmondanak, STEINITZ (246—56) elismeri ugyan a KANNiSTÓtól jelölt kvantitásfokozatok meglétét a szoszvai nyelvjárásban, de az a véleménye, hogy fonematikai szempontból csak két kvantitásfokozattal: a röviddel és a hosszúval kell számolnunk, s a többi kvantitásfokozat csak az előbbieknek bizonyos helyzetekhez kötött, kombinatorikus változata. Összehasonlítva a magánhangzók időtartama szempontjából saját feljegyzéseimet KANNISTO feljegyzéseivel, az alábbi megállapításokat tehetjük. Rövid kvantitásfokozatot általában (kb. 20 példában) ugyanazon esetekben jelöltem, mint KANNISTO. Hosszú kvantitásfokozat nálam a következő esetekben fordul elő: a) általában (kb. 43 példában) ugyanazon szavakban, mint KANNiSTÓnál; b) legalább két olyan szóban, amelyben KANNISTO rövid, de MUNKÁCSI hosszú fokozatot jelöl: lufi ló' — É. lüw, Szo. (121) lufi; piy 'fiú' — É. (ÁKE. 274) pl\ Szo. (109) piy [= piy]; c) egy olyan (később nem ellenőrzött) esetben, amikor KANNISTO félhosszú magánhangzót jelöl: tayt 'Északi-Szoszva' ~ Szo. tá-yt (Vd. 204). Félhosszú fokozatot jelöltem: a) két esetben KANNiSTÓval egyezően: mánsi 'manysi' — Szo. mánsi (SUSAik. XLIH, 7), náftrvm 'gyerek' - Szo. náftmm (Vd. 212); b) néhány olyan esetben, amikor KANNISTO rövid hangot jelöl: át 'öt' — Szo. an, FL. a't (31); |ttm 'ember' ~ Szo. pm (185); c) zárt szótagban számos olyan szóban, amelyben KANNISTO hosszú magánhangzót jelöl, pl. fifi 'fa' —Szo. }i0 (160); sáp ( — stift) j3ok'— Szo. saft (Vd. 362; de : sá'fi, Vd. 351); men 'mi (ketten)' —Szo. m^en (45); mot ( — mönt) 'más' — Szo. m*t ( — mööt; 191); nén 'ti (ketten') — Szo. Win (FUF. XXVIII, 22); tén 'ők (ktsz.)' —Szo. tln (uo.); mánki 'mi (magunk)' — Szo. m%noi (FUF. XXVIII, 44); ménki 'mi (magunk)' (ktsz.) — Szo. m&lnoi (FUF. XXVIII, 43); nánki 'ti (magatok)' - Szo. nanoi (FUF. XXVIII, 45);. nénki 'ti (magatok)' (ktsz.) — Szo. neinoi (FUF. XXVIII, 43); tánki 'ők (maguk)' -Szo. tanai (FUF. XXVIII, 45); ténki 'ők (maguk)' (ktsz.) -Szo.. teinoi (FUF. XXVIII, 44). Gyengénvágott magánhangzót jelöltem: a) kétszótagos szavak nyílt első szótagában (későbbi feljegyzéseimben),, pl. ra" kfii 'esik az eső' — Szo. rd\o@i (Vd. 329); tcCkfti 'ő maga' — Szo. M>^'(FUF. XXVIII, 43); b) kettőnél több szótagos szavak nyílt első szótagjában, pl. jcólunjcfis 'elfogyni', mi'nwqkfte 'menni'; c) ritkán az első szótagnál hátrább, pl. ganista'gtéyn 'tanulsz', ga'nista'gtenl 'tanulj/'. A fentiek alapján a következő, általánosabb jellegű megállapításokat, ül. következtetéseket tehetjük: 1) az a körülmény, hogy az én feljegyzéseim számos esetben nem.