Nyelvtudományi Közlemények 57. kötet (1956)
Tanulmányok - Lakó György: Északi–manysi nyelvtanulmányok 14
ÉSZAKI-MANYSI NYELVTANULMÁNYOK 27 kevesebb következetességgel én is észleltem. A nehézség nem is annak a puszta észlelésében áll, hogy a rövid és a hosszú kvantitásfokozatokon kívül egyéb fokozatok is vannak, hanem mindezeknek egymástól, különösen pedig a rövid és a hosszú fokozatok közti fokozatoknak a két szélső fokozattól és egymástól való következetes megkülönböztetésében. Ebben az összefüggésben külön is szót érdemelnek az ún. „rövid, gyengénvágott" (,,kurz-schwachgeschnitten") magánhangzók. KANNISTO feljegyzéseiben ezek nagy számban fordulnak elő. STEINITZ (249) megállapítja, hogy a fonematikai szempontból rövid magánhangzók kétszótagos szavak első, nyílt szótagában általában ,,gyengénvágottak". Nyilvánvaló tehát, hogy az ilyen magánhangzók igen gyakoriak. SIEVERS (vö. Grundzüge der Phonetik5 222 — 3) szerint gyengénvágott magánhangzó akkor keletkezik, ha a hangképző szerveknek a magánhangzót követő mássalhangzó képzésére való átállása nem hirtelen és erősen, hanem csak mérsékelt erővel és akkor következik be, amikor a szótag szonans eleme már vesztett erejéből s képzése már túlhaladta a szótagcsúcsot (a szonans szonoritásának maximumát). ÁIMA (SUSAik. XLVI3 , 81) szerint a magánhangzó gyengén- vagy erősenvágott voltának külön jelölése nem is szükséges, mert az egyik vagy másik ejtésmód rendszerint bizonyos, azaz más-más kvantitással jár együtt. KARJALAINEÜST (OL. 228) a chanti nyelv gyengénvágott magánhangzóiról a következőket írja: ,,Dass die ostjakischen kurzen schwachgeschnittenen Vokale überhaupt auf das Ohr des Beobachters den Eindruck eines (mehr oder weniger) gedehnten Vokals machen, beruht darauf, dass das allmáhliche decrescendo am Schluss eine geringe (lángere oder kürzere) Dehnung hervorruft". Szerintem a manysi gyengénvágott magánhangzókra nem valamilyen meghatározott kvantitásfok a jellemző, hanem — talán a beszédtempótól függően — épp a kvantitásfoknak bizonyos határok közötti ingadozása. A manysi nyelv gyengénvágott magánhangzói ejthetők rövideknek is, de hajlamosak arra, hogy megnyúljanak, azaz hogy a rövidnél többé-kevésbé hosszabb kvantitásfokon jelentkezzenek. A rövid ejtés lehetőségének bizonyítékait látom KANNISTO következő feljegyzéseiben: Szo. móíax 'plötzlich' <Vd. 345) ~.mdÍa% (Vok. 70); pöran ~ pó'M 'Zeit' (Vd. 13, 224, 256, ÜL, 136), iö'mas 'gut' (Vd. 214, 219)^ióK mas (Vok. 79). Általában azonban a gyengénvágott magánhangzókat magam is rövidnél hosszabbaknak fogtam fel. Eleinte félhosszúaknak jelöltem őket, s később sem tudtam megbizonyosodni afelől, hogy a gyengénvágott magánhangzók kvantitásfoka minden esetben rövidebb, mint a félhosszúaké (sőt — mint MUNKÁCSI — több esetben hoszszúaknak jelöltem őket). Mégis feljegyzéseimben meghagytam a gyengénvágott magánhangzók általánosan használt jelölésmódját, tekintettel arra, hogy az időmérték azon ingadozása, melyet a gyengénvágottság jelével jelezni kívánok, csak a magánhangzóknak erre a típusára jellemző. STEINITZ alapos vizsgálata alapján és meggyőző megállapításai szerint a gyengénvágott magánhangzók kvantitásfokozatának és a félhosszú kvantitásfoknak egyforma jelölése fonematikai szempontból fontos kvantitásfokozat felismerését akadályozná. Azon magánhargzók ugyanis, amelyek nyílt szótagban mint gyengénvágott magánhangzók általában rövidnél hosszabb kvantitásfokon jelentkeznek, eredetileg rövidek (zárt szótagban így is jelentkeznek). A gyengénvágott magánhangzók tehát nem egyebek, mint eredetileg rövid magánhangzók kombinatorikus kvantitatív variánsai.
