Nyelvtudományi Közlemények 57. kötet (1956)

Tanulmányok - Lakó György: Északi–manysi nyelvtanulmányok 14

26 LAKÓ GYÖBGY Szó. i^rn (SUSAik, LIV^ 21) ~ É. járén; MüHbip = ma nr 'mi?' ~ É. manér, Szo. mannn (35); süjcr-ja 'UleKypbrf (folyó) ~ É. (Nyr. LXIV, 30) sükdrja paul. f) 9 > o változásra csak egy példám van: bntoloff 'kilenc' (E. ontollou). Itt a második szótag o-ja a megelőző és rákövetkező o hasonító hatására a-ből keletkezett, vö. É. (ÁKE. 562) antéllau, továbbá: É. gntél 'oldal' (ÁKE. 562), Szo. (FUF. XXXI, 119) nyml 'RÍppe' (~ chti DN. a?^/, V. »jJ|J, Kaz. nyU ua.), ld. ÁKE. 562, 606 és OEBÁN, Fgr. számn. 50. — A nolol(o)^ 'nyolc' (ir. HéAOAOe) második o-ja a háromszótagos ontolofi hatására keletkezett kései sarjadékhang, vö. É. (M.—Sz.) ngllaw, (ÁKE. 606) nollau. II. A magánhangzók kvantitása A) Az első szótag magánhangzói KANNISTO a manysi magánhangzók időtartamának 4 fokozatát különbözteti meg: (közönséges) rövid, gyengénvágott rövid ("kurz-schwachgeschnitten"), félhosszú és hosszú; ezekhez csatlakozik még a sorfeletti kis betűvel jelzett redukált magánhangzók ún. ,,igen rövid" kvantitásfokozata. Számomra a hangjelölésben épp a magánhangzók e kvantitásfokozatainak meghatározása okozta a legnagyobb nehézséget. Jóval hosszabb ideig tartó tanulmányokat kellett volna végeznem ahhoz, hogy e téren valamelyes biztonságra tegyek szert. Annyi kétségtelen, hogy a magánhangzók időtartama — legalábbis bizonyos körülmények közt és bizonyos határokon belül — a manysik kiejtésében is ingadozik. Pl. a 'sok' jelentésű szóról KANNISTO Munkácsi-bírálatában (FUF. VIII, Anz. 200) azt állapítja meg, hogy e szó magánhangzója hosszú, szövegeiben (WogVd.) azonban ugyanez a szó ugyanazon északi nyelvjárásban előfordul mind hosszú, mind pedig félhosszú magánhangzóval jelölve: Szo. sa-fi, safí (245, 251, 362), sau (360) ~ sáfi (255), s bár KAíraiSTÓnál a hosszú magánhangzós változat láíszik gyakoribbnak, STEINITZ (249) mégis sáw alakban közli szavunkat. A 'sogleich, sofőrt' jelentésű szó első szótagbeli magánhangzója gyengénvágott: Szo. mö'lax (70), de rövidnek jelezve is előfordul: mctag 'plötzlich' (Vd. 345). Vö. még Szo. gaiitné ~ laitne 'laufend' (Vd. 352, ill. 350, 354). Hogy bizonyos típusú melléknevek magánhangzójának az időtartama ingadozik — aszerint, hogy a melléknév állítmányi avagy jelzői funkciót tölt-e be, azaz: önádó szólamot alkot-e, vagy nem, azt magam is észrevettem, s arra nyelvmesterem is felhívta figyelmemet, pl. kol mán 'a ház kicsi', d e : mán ápsikfie 'kis öcsém'. Egyes névutók hosszú magánhangzója is általában megrövidült, pl. éáli-palt 'előtt', jui-palt 'után', vö. É. pált '-hoz, -hez, -höz', Szo. (Vd. 212) pálü, pált. E jelenségnek az lehet a magyarázata, hogy a fenti típusú jelzős, ill. névutós kifejezések már többé-kevésbé összetétel számba mennek, s bennük a jelző, ill. a névutő elveszti önálló szó jellegét. Magától értetődik, hogy a szó magánhangzójának az időtartama eltérhet a megszokottól, ha a szóhoz erős érzelmi mozzanat kapcsolódik. A feljegyzésben ingadozások oka nemegyszer az is lehet, hogy a nyelvmester ugyanazt a szót másképp ejti a természetes beszélgetés során, mint akkor, amikor a feljegyző nehézségeire tekintettel kell lennie, például felszólításra meg kell ismételnie a szót. A KANNiSTÓtól jelölt magánhangzókvantitásokat előbb-utóbb, több-