Nyelvtudományi Közlemények 57. kötet (1956)

Tanulmányok - Lakó György: Északi–manysi nyelvtanulmányok 14

ÉSZAKI-MANYSI NYELV1ANULMÁNY0K 25 abl. latrjdl; kásdr) 'minden'; jöfi'tds 'vásárolt'. Az irodalmi nyelvben (vö. ROMB. 381) ilyen helyzetben u a redukált 9 jele, pl. Jiamum, Kacum. Szóvégen az 9 nem fordul elő. 9 > u

,

ill. u változás ment végbe a környező mássalhangzók minősége szerint. a) Redukált u

-t

csak m és p előtt jelöltem. Hogy az u

a redukált magánhangzó (s) kombinatorikus változata és belőle keletkezett, az kiviláglik abból, hogy az 9 m és p előtt nem fordul elő. Példák: dn^mn 'nekem' r

v Szo. (FUF. XXVIII, 20) anumn,

E. anémné; eru

ptank(Í£

'szeretni' o'.W. érépti; xüru

m 'három' ~ Szo. (115) xüHu

m,

É. %ürém; néel^m 'nyelv' ^ Szo. (57) nel^m. MUNKÁCSI — amint a fenti példákból látjuk — az w helyén is é-t jelöl. A Szo., Szi. W azonban hangszínét tekintve lényegesen különbözik az 9- (é)-től.' Erre mutat az irodalmi nyelvi hangjelölés is: amíg az d (é) jeleként az u használatos, addig az m és p előtt jelentkező redukált hangot y-val jelölik, pl. xypyM = xür^m 'három'. Vö. ROMB. 380—1. b) Az infinitivus végződése (-rjkfie) előtti magánhangzót általában teljes hangnak (u) fogtam fel. Minthogy KANNISTO ez esetben is redukált hangot jelöl, tehát a Szi. u < *9. Példák: fiarurjkfis 'tenni' ^ Szo. fiáRur)uG<Pr

(Vd. 14);

jalurjkfis 'járni' *v Szo. iáterjuGV' (Vd. 357); l'ünsurjkfle 'sírni' ~ Szo. füns9f]Gu (Vd. 210); pilurjkfíe *Y Szo. pihrjGu (Vd. 212); töturjkfie 'hozni' ~ Szo. tó'PrjuGu (Vd. 21). Az irodalmi nyelvi hangjelölés is arra mutat, hogy az u az infinitivus végződése előtt ma már nem redukált. Az ilyen u-t ugyanis y-val írják, s ennek csupán M és n (m és p) előtt van redukált magánhangzó értéke, vö. ROMB. 380—1. c) Redukált hangból (9) labializáció útján keletkezettnek kell tekintenünk a (J előtt jelentkező u hangot is, figyelembe véve, hogy 9 a (5 hang előtt sohasem fordul elő. KANNISTO /? előtt a normálisnál előrébb képzett hangot, u-t jelöl, pl. Szo. iáyufi 'unser Vater', sa-nufi 'unsere Mutter' (Vd. 360, 225). STEINITZ (275) szerint viszont az első szótagnál hátrább /? előtt ugyanolyan magánhangzó van, mint az első szótagban, azaz u (vö. 20. 1.). En a szigvai nyelvjárásban u-t hallottam; legalábbis az a hang, melyet én hallottam, semmi esetre sem azonosítható a Szo. (KANN., Vd. 218) innpali> 'nach' szigvai megfelelőjében (juipalt) hallható y, hanggal (az utóbbi ugyanis majdnem ü-nek hallik). Példák: Szi. kdlufF 'házunk', üffsijufi' 'nénénk', ko'layufi' 'két házunk', kos

lanufi

'házaink, ' jalsufi' 'jártunk', jálnüfin 'járnál'. , d) Bizonyos ragos alakokban hol 9-t, hol pedig ennek j variánsát hallottam és jelöltem, anélkül, hogy ingadozásukban bármiféle szabályszerűséget vettem volna észre, pl. tbsz. elat.-abl. mansitndl, de : skblatnü (nom. máási ... 'manysi', sköla 'iskola'); ko'hn 'V ko'lin 'házatok' (kol 'ház'); jálnufon 'járnál', de: los

fiintanufijn

'olvasnál'. e) A zárt (utolsó) szótagban levő redukált magánhangzó (9, ill. ennek * variánsa) gyakran kiesik, azaz a redukált magánhangzóval ejtett és az e nélkül hangzó alak váltakozva fordul elő nyelvmesterem beszédében. STEINITZ (269—70) is azt tapasztalta, hogy a fenti helyzetben a redukált magánhangzó — egyéni kiejtéstől, beszédtempótól stb. függően — kieshetik. Példák: kdhn ~ kd in 'házatok'; "leydt ^Heyt 'vannak'; bibliotékanil ~ bibliotéka ni 'könyvtárból', lo'fíintifon c* lo'(3inti,ln 'olvassátok', Idfíintijandl ~ Idfíinfijanl 'olvassák' stb. Az én nyelvmesterem nyelvében gyakoribb a redukált magánhangzó nélküli alak, mint MuNKÁcsmál, pl. j^rn 'nyenyec',