Nyelvtudományi Közlemények 57. kötet (1956)

Tanulmányok - Lakó György: Északi–manysi nyelvtanulmányok 14

ÉSZAKI-MANYSI NYELVTANULMlNYOK 21 'torok', ur 'hegy', j és i között előforduló palatalizált változata (y,) majdneim ft-nek hallik: jiii-pált 'után'. i. — Példák: jil'pi 'új', pi'lur)k{3e 'félni'. Az i-től fonetikai szempontból olyannyira különböző * hang — amint a szoszvai, úgy a szigvai nyelvjárásban: is — fonológiai szempontból csak az i variánsának tekintendő, figyelembe véve, hogy csak y előtt fordul elő. Példák: piyris 'fiúcska', (3iyir 'vörös'. A szigvai nyelvjárásban a következő hosszú magánhangzókat jelöltem:1

á,

n (ö), ü (ü), £, e, I. á. — Példák: apa 'függő bölcső', as 'apa', $ar\n Váll'. ö. — Az esetek többségében csak 1954-ben észleltem. Feljegyzéseimben különben nem nagyon gyakori, mert az elsőszótagbeli (MŰNK.) Ö, a, (KANN.) f> helyett a szigvai nyelvjárásban sokszor diftongus van (ld. alább). Példák: finfiurjkpe 'kérni', fiör 'erdő', ^lurjlcfie '(meg)halni', x^sl^y helynév (or. XauiJior), jtmurjkfte 'járni, menni', jörn 'nyenyec', n^r 'hegy', s>lur]k(3e 'lenni', t^fidltarjkfie 'teljesíteni'. ő hangot a gyermeknyelvi öma 'anya, mama' szóban jelöltem.2 Nyelvmesterem nyelvére bizonyos mértékig jellemzőnek mondható, hogy benne a MuNKÁcsitól o-, ill. g-val jelölt első szótagbeli monoftongusnak (egyes szavakban ö-val váltakozó) ö? diftongus felel meg. Példák: /?<W 'szél' ~ É. vöt, Szo. f}önD

'Wind' (90);

fiö^ti 'fúj a szél' ~ É. vöti, Szo. fönti (Vd. 329); gbQt 'hat (6)'~ Szo. g*t (FUF. VIII, Anz. 200; É. %at bizonyára helytelen); %ö?tal 'nap' ~ É. xqtél, Szo. x^tal (89); mö^t (r^m*t) 'más' ~ É. möt, Szo. mönt, m^t (191); ö^lurjk^e (~ xlurjjcfie) 'lenni' — É. áli Van', Szo. Hlym 'ich bin' (166); ö"S (~%) 'is'— É. ős, Szo. «z (Vd. 62); töjfap '(posta)láda' ~ É. tatép. — Ezek mellett feljegyeztem olyan 'i-val hangzó szavakat is, amelyeknek az én feljegyzéseimben nincs diftongusos változatuk. Persze lehetséges, hogy ezen szavaknak is él diftongusos változatuk is, csak a rendelkezésemre álló rövid idő alatt ezek nem kerültek elő. Az idézett szavak közül legalábbis háromnak ismeretesek diftongussal hangzó változatai KANNISTO feljegyzésében is. KANNISTO (Vok. 90) megjegyzi, hogy az ó a

z

ön diftongusban m, p és fi után lép fel, de csak nehezen észrevehető. Az általam észlelt diftongus egészen világosan hallható, megjelenési feltételeit illetően pedig jóval szélesebb körűnek látszik, mint a KANNISTO jegyezte °". Ezért nem bizonyos, hogy az előbbi az utóbbi folytatása. Mivel STEINITZ (vö. 259. 1.) a szoszvai nyelvjárásban semmiféle diftongust sem észlelt, valószínű, hogy önálló szigvai nyelvjárási sajátsággal, vagy esetleg újabb fejleménnyel van dolgunk. A diftongizálódást legnagyobbrészt olyan szavakban észleltem, amelyeknek első szótagbeli magánhangzója KANNISTO szerint ősmanysi *á-ra, ill. *a ~ *a-ra, STEINITZ szerint mind *a-ra megy vissza, s amelyekben STEINITZ (259) szerint fonematikai szempontból mai szoszvai (nyílt, hosszú) «-val van dolgunk. Egy példában (jö^mvs 'jó') azonban a diftongus olyan esetben jelenik meg, amelyben KANNISTO (Vok. 111) Szo. ö-t jelöl (iö'mas), s ennek előzményéül ősms. *o-t tesz fel. A fentiekben ismertetett diftongizálódás kereteinek a megállapítása tehát további vizsgálatokat kíván. Az ^ > ó^ diftongizálódással párhuzamos £ > és diftongizálódásról ld. alább. 1 Zárójelbe teszem a

feltehető kombinatorikus változatokat, ill. azokat a hangokat, amelyeket nem ellenőrzött szavakban jelöltem. •••) 2

Variánsként

fn előtt és után más szavakban is előfordul.