Nyelvtudományi Közlemények 57. kötet (1956)

Tanulmányok - Lakó György: Északi–manysi nyelvtanulmányok 14

20 LAKÓ GYÖRGY zatokat: ténu&fi (65) és ténuku (250) találunk. A 'fejsze' szó az én feljegyzéseim közt stiyrap alakban szerepel. A szoszvai nyelvjárásból a-val írt alakot ugyan nem ismerek, de az első szótagbeli magánhangzó időtartama KANNISTO feljegyzései szerint is ingadozik: sayWB ^ sáyrap (Vd. 217, ül. 251, 256), stb., stb. Az alábbiakban a szigvai nyelvjárás hangviszonyainak tisztázását saját feljegyzéseimnek STEiNiTZnek 1937-ben gyűjtött szoszvai anyagával való összehasonlítása útján kísérlem meg. E feladatot azonban nem tudom részletekbe menően megoldani, tekintettel arra, hogy 1952-ben készített feljegyzéseim fonetikai pontosság dolgában nem érték el STEINITZ feljegyzéseinek színvonalát, 1954-ben pedig anyagomnak csak egy kis részét sikerült ellenőriznem és szükség esetén kijavítanom.1 Magánhangzók I. A magánhangzók kvalitása A) Az első szótag magánhangzói STEINITZ szerint a szoszvai nyelvjárásban 8 magánhangzó-fonéma van, mégpedig 4 hosszú: a, ö (= ö), ü, e és 4 rövid: a, ó, u, i. E magánhangzók 4 magánhangzó-párt alkotnak, amelyek tagjai nemcsak kvantitatív, hanem kvalitatív szempontból is különböznek egymástól, mégpedig oly módon, hogy a hosszú kvantitás nyíltabb kvalitással, a rövid kvantitás pedig zártabb kvalitással van összekötve. A kvalitásnak és a kvantitásnak ez a szoros kapcsolata az ö ~ ö és az u ~ ii magánhangzó-párnál különösen világos, míg azci~a párnál kevésbé. Az e' ~ i csak feltételesen (,,nur bedingt") tekinthetők egymásnak megfelelő magánhangzóknak. Az egyes magánhangzófonémáknak több kombinatorikus változatuk van, amelyek csak bizonyos környezetben jelentkeznek. Megjegyzi STEINITZ (264), hogy KANNISTO tanulmányútja idején még egy l fonéma is lehetett a szoszvai nyelvjárásban. A szigvai nyelvjárásban a következő rövid magánhangzófonémák vannak: a, o, u, i. a. — Hogy minőségi szempontból különböző lenne az a-tól, azt 1952-ben nem észleltem, 1954-ben pedig nem volt időm vizsgálni. Példák: am 'én', /ál 'köz', j és palatalizált mássalhangzók szomszédságában néha az a palatalizált változatát hallottam, melyet a-val jelölök, pl. sár jánydé 'különösen'. o. — Általában megfelel STEINITZ ö-jának. Ezt annál bátrabban állíthatjuk, mert STEINITZ (259) maga is azt írja, hogy az általa d-val jelölt hang nem o és u közti hang, s jelölésére csak azért használ o helyett o-t, hogy jelölésmódban ne térjen el KANNiSTÓtól. Példák: po'ra 'idő', to'tunkfis 'vinni, hozni'. j után (hanglemezről) zárt, majdnem w-nak hangzó változatot (ö) is hallottam: jómsakcp 'jól', jónyun kfie 'játszani'. u. — Megfelel STEINITZ M-jának. STEINITZ (262) ugyanis azt írja, hogy ő nem találta ezt a hangot a normálisnál előrébb képzettnek. Példák: tur 1 Kb.

60 adatom utólagos ellenőrzésére BEBECZKI GÁBOR aspiránst kértem meg. FOKOS DÁVID és KÁLMÁN BÉLA pedig egész dolgozatom kéziratát elolvasták és értékes megjegyzésekkel támogattak munkámban. Segítségükért fogadják őszinte köszönetemet.