Nyelvtudományi Közlemények 57. kötet (1956)

Tanulmányok - Lakó György: Északi–manysi nyelvtanulmányok 14

ÉSZAKI-MANYSI NYELVTANULMÁNYOK 17 helytelen, ill. ha a szükséges alakot ez a szójegyzék nem tartalmazza. Az utóbbi esetekben a forrást a szokásos rövidítéssel jelölöm meg. KANNÍSTO szoszvai-manysi adatait általában ,,Zur Geschichte des Vokalismus der ersten Silbe im Wogulischen vom qualitativen Standpunkt" (SUSToim. XLVI és külön) című tanulmányából idézem „Szo." (= Szoszva) megjelöléssel. Ez esetben az adat után zárójelbe tett szám a nevezett tanulmány lapszámát jelenti. A szoszvain kívül más nyelvjárási alakokat csak az esetben idézek, ha ez valamilyen okból célszerűnek látszik. Nem szoszvai, hanem egyéb nyelvjárásbeli változatot idézek néha akkor, ha a szoszvai alakot KANNISTO feljegyzésében nem ismerem. Ha KAISTISTISTO adatait nem fenti tanulmányából veszem, akkor a forrást a szokásos rövidítéssel jelölöm meg. Ha KANNISTO adatait nem saját műveiből, hanem mások cikkeiből merítem, ezt a körülményt külön nem jelölöm. STEINITZ megállapításaira és feljegyzéseire általában puszta számmal utalok. Ez a szám STEINITZ „Der Vokalismus des Sosva-Wogulischen" c. tanulmányának (Opetatud Eesti Seltsi Aastaraamat. 1937. I. 244—77) megfelelő lapszámát jelenti. Minthogy STEXNITZ saját feljegyzései mind a szoszvai nyelvjárásból valók, nyelvjárási hovatartozásukat általában nem jelölöm; ha félreértés elkerülése végett szükséges, akkor STEESTITZ feljegyzése elé ,,ST." rövidítést írok. AHLQVIST adatainak közlését általában nem tartottam szükségesnek. Ha feljegyzését idézem, ezt ,,A." megjelöléssel teszem. Saját feljegyzéseimet vagy a nyelvjárás megnevezése nélkül, vagy pedig — szükség esetén — ,,Szi." megjelöléssel közlöm. Azt a nyelvjárást, amelyet nyelvmesterem nyelve képvisel, rövidség kévéért szigvai nyelvjárásnak nevezem. Minthogy a Szigva vidéki nyelvjárás beszélői közül csupán egynek a nyelvét ismertem meg, vitatható, hogy jogos-e nyelvmesterem nyelvéről mint „Szigva vidéki nyelvjarás"-ról beszélnem. Mégis alkalmazom a fenti elnevezést az okból, hogy ezen megjelölés alkalmazása útján a saját feljegyzéseim alapján tett megállapítások KANNISTO és STEINITZ megállapításaitól bővebb magyarázkodás nélkül különválaszthatók legyenek. Fonetikai és hangtani észrevételek Hangsúly A manysi nyelv hangsúlyáról MUNKÁCSI (VNyj. 5—6) .azt írja, hogy ,,a vogulban általában a szó első tagjára esik a főhangsúly s a harmadikra a mellékhangsúly. . . Ez általános hangsúly-törvénytől csak a tavdai nyelv tér el sok tekintetben . . .". KANNISTO (VÖ. Vok. XIV—XV) a főhangsúlyt {az exspiratorikus hangsúlyt) csak akkor jelöli, ha az nem az első szótagon van. Ebből az eljárásából arra következtethetünk, hogy a manysi nyelvjárások többségében — valószínűleg csak a tavdait kivéve — a főhangsúly az ő megfigyelései szerint is általában az első szótagon van. Az én feljegyzéseimben a főhangsúly majdnem minden esetben az első szótagon van, ezért általában nem is jelölöm. Nyelvmesterem megjegyezte, hogy az ő nyelvjárásában — eltérően az orosz átadó nyelvi alakoktól — még a kárandas 'ceruza', fétrad' 'füzet', bükfiaí 'ábécéskönyv' szavakban is az első szótagon van a hangsúly, (vö. or. Kapandáui, mempádb, őyKeápb). Később hanglemez lehallgatása alkalmá-2 Nyelvtudományi Közlemények LVII