Nyelvtudományi Közlemények 57. kötet (1956)

Tanulmányok - Lakó György: Északi–manysi nyelvtanulmányok 14

18 LAKÓ GYÖRGY val észrevettem, hogy ez a megállapítása legalábbis saját hangsúlyozását illetően nem teljesen állja meg a helyét: épp a 'füzet' szónak iétrám

ct

ejtésmódja is előfordul nála. A harmadik, ötödik szótagra mellékhangsúly esik. A háromnál többtagú szavak harmadik szótagjának mellékhangsúlya majdnem olyan erős, mint a főhangsúly. Az igekötő magára vonja az ige tőszótagának a hangsúlyát. Hangok és hangjelölés A manysi nyelv hangjainak pontos meghatározása és jelölése nyilvánvalóan nem könnyű feladat. Elég csak arra utalnunk, hogy nemcsak KANNISTO (FUF. VIII, Anz. 194—205) talált sok kifogásolnivalót MUNKÁCSI hangjelölésében, hanem STEINITZ (i. m.) KANNISTO hangjelölését is sok esetben helyteleníti, noha KANNISTO az északi-manysi nyelvjárások tanulmányozására több, mint félesztendőt fordított. Egy és ugyanazon szónak vagy nyelvtani alaknak több változatban való előfordulása mögött persze joggal kereshetjük a hibát egyik vagy másik feljegyzőben. Sok esetben azonban a feljegyzők látszólagos következetlenségei a nyelvmesterek beszédének különbözéseit, kiejtésük ingadozásait vagy egyéb nyelvi tényezők hatását tükrözik. Például az infinitivüs végződése az én szógyűjteményemben mindig -nkfie (MUNKÁcsinál, VNyj. 42—3, az északi-nyelvjárásban -nkwé), KANNISTO szövegeiben viszont az infinitivüs végződésének számos változata van a szoszvai nyelvjárásban: 1) -r)uc

Gf}e,

-Y](

ofie: térjuo^e

'zum Essen' [,,zu essen"] (255), Páylzttarju fifie 'zu töten' (258), ló (3 (tintán u

ofíe

'zu záhlen' (263), tó §n,.o^e 'zu rudern' (215); 2) -rjuGfie : sayrdYiufifie 'hacken' (210), aniylarju/^e 'zu küssen' (211),. ter]ue

G(3e

'zu essen' (264); • 3) -rjc

GJ3e

: ^á-nksan^e 'zu kriechen' (271); 4) -7]U

G¥

': ^aRu

r)UG<p

r

'machen' (14),

tér)U

G<p'

'zum Essen' (135), %aV>r\u

G<f 'hinzuwandern' (357); 5) -r}Q<pf

:

kéé&riGV' 'anzuspannen' (227); 6) -fjuku : xa'rty)>l<w\uku 'hearuszuziehen' (142), nöfi^atdrjuku 'einzulassen' (143), (3ár)Gralar]uku 'herauszuangeln' (144); 7) -rjuGu : tüterjuGu 'zu führen' (20), tö't^rjuGu 'zu tragen' (21), iu^sálturjuGu.. 'heréin . . . zú treten' (63); 8) -f]G \koilirjG 'nachzujagen' (61), kitiylanG 'zu fragen' (231), kifitxaturjG 'zu schleifen' (254); 9) -rjuGp : térjuGp 'zu essen' (65), MrjuGp 'zu schiessen' (151); 10) -rjGU

:

l'ünsdrjGu 'zu weinen' (210). Az infinitivüs végződésének e sokfélesége egyazon nyelvjáráson belül egyrészt jele lehet annak, hogy a nyelv ugyanazon a nyelv járásterületen belül sem egészen egységes: helyi és egyéni sajátságok tarkítják, másrészt valószínűvé teszik azt is, hogy ugyanazon beszélő nyelvében is vannak ingadozások, illetőleg hogy ugyanazokat a hangokat a feljegyző más-más időpontban másként fogja fel. Mindezeknél jelentősebb körülmény az, hogy az infinitivüs végződésének fenti változataival mondatokban, szövegösszefüggésekben találkozunk. Ugyanazon formansnak különféle mondatfonetikai hely-