Nyelvtudományi Közlemények 57. kötet (1956)

Tanulmányok - Fodor István: Alanytalan mondatok a mai orosz nyelvben 160

ALANYTALAN MONDATOK A MAI OROSZ NYELVBEN 175 kizárólagos módon, hanem mindenkor a szöveg és a tárgyi Összefüggés mondja ki a. döntő szót. Vannak a jelentés szempontjából állandóbb szerkezetek, így a mindig szükségességet kifejező határozószók (nyoKHO), a legtöbb szerkezet szemantikailag mégis ingadozó. A besorolás nehézségeinek jellemzésére idézzük az alábbi példát: B MCUBO-me y nezo nepeKambieaAo, nod cepdqeM eeRAo XOAOÖOM, CÜMO cepdqe cmywAo... (Csehov: CAywü c KAÜCCUKOM) . Ebben a mondatban a nepeicambwaAO inkább az első csoportba kívánkozik, de a 6. csoportba való tartozása is szóba jöhet. A második személytelen ige szintén az 1. csoportba való, de az 5. csoportba tartozása is elképzelhető. A jelentés szempontjából való osztályozásnak lényegében az a jelentősége, hogy megmutatja, milyen jelentéskörökön belül keletkezhetnek egyáltalában alanytalan szerkezetek. Az alanytalan szerkezetek szintaktikai tulajdonságaival részben már az alaktani osztályozás csoportjainak elemzésénél foglalkoztunk. A továbbiakban e szerkezetek egészére vagy többségére vonatkozó általános jellemvonásokról fogunk beszélni. A személytelen szerkezetek a mondatban általában bármely időt, aspektust, módot felvehetnek, akárcsak a személyes igék és az alanyi névszói-állítmányú szerkezetek, pl. eeuepeem, eenepeAO, 3axomeAocb, ÖOAMCHO ÖU, ÖOAMCHO öydem. A személytelen igék a megfelelő ragokat kapják, a többi szófajta pedig a segédige útján mutatja a mondatbeli viszonyt. A segédige lehet a öumb ige, de lehet más segédige is (cmamb, OKasambCR). Éppen ezért nem csoportosítottuk külön a segédigóvel és a nélküle álló alakokat (doAMCHO — doAdtcno ÖblAO, cmudHO — cmudtío öydem, ÖORSHO — ÖUAO 6bi öoR3HO,cpaM — cpaM 6UAO, nopanycrnb nopa öydem). GALKINA—FEDORTTK (bár rendszerezésének I. d—e. pontjából csak homályosan derül ki), PESKOVSZKIJ (osztályozásának 2—3. pontja) és SAHMATOV nem mindig következetesen, de különválasztja a segédigés és önálló alakokat. Különleges logikai hangsúly esetében a segédige teljes jelentést kap, a kiegészítő jelentése elhomályosodik, akárcsak a nem alanytalan mondatokban. Ilyenkor exisztenciális mondatokról van szó, tehát a morfológiai 5. b) csoportról, pl.: EuAO XOAOÖHO e KOMHame? He öblAO a cmaAO XOAOÖHO. A főnévi igenévi szerkezetek segédigés alakjai szintén idetartoznak: öblAO DfcaAoeambCH. Tagadás esetében természetesen a 6. 6J csoportba kerülnek. A segédigés szerkezeteknél a szintaktikai helyzet annyiban változik meg, hogy ilyenkor nemcsak alanytalanságról, hanem a segédige révén személytelenségről is van szó. A személytelen igéket más segédigék is bevezethetik, a kifejezés személytelen jellege azonban megmarad, mert az egyébként nem személytelen segédige alkalmazkodik a főig éhez, és személytelen használatúvá válik: MOMcem 0Kü3ambCR, HcmunaAO meMnemb. Mint már említettük, az alanytalan mondatok a szintaktikai és lexikai adottságoknak megfelelően bővítménnyel is rendelkezhetnek. így az igékhez határozószó, vagy tárgyas igék esetében tárgy, kiegészítő is tartozhatik, pl. ee3em Mem, MHe xonemcx, cuAbno xouemcR numb, ceeodtvi onenb meriAO, Ha deope meMHO. Főnevekhez szintén kapcsolódhatnak jelzők, ha szólásszerűségük miatt ritkábban is, pl.: KÜKÜR oxoma ummu 3a HeAoeeKa, KomopOMy caMOMy ecmb neneao (Csehov: MaíÍKa). A bővítmények megléte nem kötelező, és ezek hiánya sem változtatja meg a szóban forgó szerkezetek morfológiai alkatát. A xonemcR cnamb kifejezésben a xouemCR a dativusban álló bővítmény hiánya miatt