Nyelvtudományi Közlemények 57. kötet (1956)

Tanulmányok - Fodor István: Alanytalan mondatok a mai orosz nyelvben 160

ALANYTALAN MONDATOK A MAI OEOSZ NYELVBEN 171 B. 2. A főnévi igenévből álló szerkezet alanytalan volta vitatható. Tízek közül az a) alcsoport alanytalan jellege kétségtelenebb, hiszen legfeljebb a dativus vonzat fejezi ki a logikai alanyt. A bővítmény hiánya esetében a mondat jelentése nem is annyira alanytalan, mint inkább általános alanyú, pl.: Xywce eo eceM riemepőypze He naumu. (Csehov: TocKa). Más esetekben a dativus használata nélkül is odaértődik valamely meghatározott alany személye, pl.: B3Rtnb K nptiMepy xomb ŐAazomeopumeAbHbie eenepa (Csehov: >KHBan xpoHOJiorHfl). E mondatban a beszélő személye a logikai alany. Az alany általános volta különösen érezhető a névmásokkal, vagy jobban mondva határozószókkal való bővítmény esetében: neneeo deAamb. PESKOVSZKIJ (325, 331, 333) e szerkezetekben a határozószót állítmánynak tartja, az infinitivust pedig kiegészítőnek. SAHMATOV (I. 135) ezzel szemben az állítmányt az infinitívüsban találja meg. TYIMOFEJEV hasonlóképpen vélekedik. A felszólító módban álló főnévi igenévi alakok még inkább kikívánkoznak a személytelen szerkezetek köréből. Az esetek legtöbbjében meghatározott személyhez szóló közvetlen felszólításról van szó. A felszólító módot a hanglejtés fejezi ki. Bár a forma nem mutatja az alanyt, a jelentés szerepe itt olyan erős, hogy e szerkezeteket hiányos alanyú mondatoknak is fel lehet fogni. A logikai alanyt esetleg a dativusban álló bővítmény fejezheti ki: BüM eoeopumbl Felsorolásunkban ezt a szerkezetet a teljesség és a hagyomány kedvéért szerepeltetjük. C. 1., 2., 3. Azokkal a melléknevekkel, határozószókkal és főnévekkel, amelyeket az orosz nyelvtudományi irodalom újabban állapotszófajta néven szerepeltet az alanytalan mondatok között, később bővebbén foglalkozunk. C. 4. A számnevekből alkotott szerkezetek alanytalansága is vitatható. SAHMATOV (I. 128) és PESKOVSZKIJ (326) ide számítják. Felfogható azonban alanynak is a számnév, s ebben az esetben exisztenciális mondatoknak kell tekintenünk őket, akárcsak a 3UMü őbiAü mondatot (ha a 3UMa önmagában is mondatnak értelmezhető). Nézetünk szerint a szerkezetben az alany agenerikus (nyelvtani nem nélküli) szó, tehát a számnév melletti állítmány (öblAO) semlegesnemben áll. Figyelembe kell azt is venni, hogy más nyelvek szintén alanytalanoknak fogják fel a számnévi szerkezeteket, és ez nyelvtani eszközökkel is kifejezésre jut: es ist fünf, es ist viel. Igaz viszont, hogy például a németben olyan szerkezetek is alanytalanok, amelyek nem azok az oroszban: es ist Winter, es war. Winter — 3UMCL, 3UM0. ÖblAü (bár lehet alanytalanul 3UMü ÖblAO is). Persze úgy is felfoghatjuk, hogy az es ist Winter azért személytelen, mert a német nyelv a főnevet itt nem alanynak, hanem állítmányi kiegészítőnek tekinti. Az orosz gyűjtőszámnevek alanyi tulajdonsága egyébként más szerkezetekből is kimutatható: ceMepo OÖHOZO HeMcdym. Meg kell jegyeznünk azonban, hogy udeM nac deoe-féle alakokkal nem találkozunk. SAHMATOV (I. 128—129) az ilyen számnevekből alkotott kifejezést a nem egyeztetett kéttagú mondatok (ABycocraBHbie HecomacoBaHHbie npeAJioweHHH) közé sorolva, a ebiuiAO mpu yxope3d mondatban a eutUAO igét személytelennek tartja, magát a mondatot pedig olyan alanyi mondatnak, amelyben az alany a mpu yxope3ü. A kérdés továbbra is eldöntetlen marad, megjelöltük azonban a számnévi szerkezetek helyét az alanytalan szerkezetek között, számítva arra, hogy a rasszisták esetleg általánosan alanytalan szerkezetet fognak látni e kifejezésekben. A fent tárgyalt típusokkal véleményünk szerint kimerült az idetartozó szerkezetek száma. A teljesség kedvéért röviden foglalkozunk még olyan