Nyelvtudományi Közlemények 57. kötet (1956)

Tanulmányok - Fodor István: Alanytalan mondatok a mai orosz nyelvben 160

170 FODOR ISTVÁN A. 3. Ez is kevésbé népes csoport. Az idetartozó igék általában dativus vonzatúak: MHe npuxodatncx; meöe ydaAocb cdamb aiociMen. Az eredeti személytelen igék közé sem kései keletkezésük, sem alaktanilag eltérő jellegük miatt nem tartoznak. A. 4. a) Ez a típus viszonylag új, de igen nagy és jelentős, mert az ide tartozó igéket gyakran használják. PESKOVSZKIJ (318) azt állítja, hogy képzéslehetőségük korlátlan, mert minden nem visszaható igéből megalkotható a szerkezet. VINOGRADOV azonban (468) jogosan bírálja PESKOVSZKIJ nézetét, hisz lexikai tényezők feltétlen korlátot szabnak képzésük elé. A szóbanforgó igék csak alakjukra nézve visszahatóak, mert az egyébként tárgyas igék továbbra is tárgyasok maradnak: MHe xonemcR numb; JJ,eHb AU He mepnumcR cmpauiHOMy uapto (Népmesék: MBaH MeHbuiOH-pa3yiviOM öojibiuoH). Tranzitív és intranzitív ige egyaránt előfordul közöttük: MHe numaemcR, MHe cnumcR. Lásd JAGIÓ 20-21. A. 4. b) Annyiban tér el az előbbi típustól, hogy cselekvő és visszaható igéből egyaránt képezhető. A cselekvő igékből képzettek jelentése általában szenvedő: 0Kü3ambCR — 0K.a3a.A0cb, de: pasyMemb — pa3yMeemcR. A. 5. Tulajdonképpen csak infinitivus vagy genitivus vonzattal bővítve lehet alanytalanságukról beszélni, mert ha ezeket az igéket önmagukban használjuk, akkor legtöbbnyire az előző mondatnak vagy tárgyi tényezőknek az alanyára vonatkoznak. A cmamb és a többi létezést jelentő ige névszóval alkotott kifejezésben a őbimb igéhez hasonló segédigei szerepet kap, és létezést kifejező jelentésük elhomályosul: cmaAO dyuiHO. Genitivusban álló bővítmény esetében a szerkezet jelentése leginkább határozatlanság, az egészből kivett rész (genitivus partitivus): ŐblAO KHU8U — ŐUAÜ KHU2Ü, ŐblAO KHU2 — ÖblAU KHU2U. Egyeztetés esetében a szerkezet természetesen nem alanytalan: őbiAa KHüea. Olykor előfordul a létezés igéje mellett nominativusban álló főnév: ŐblAO 3UMCL, ŐblAO Mop03, ŐblAO dowcdb. Ez a szerkezet olyan alanyi mondatnak is értelmezhető, amelyben az állítmány nem egyezik az alánnyal. SAHMATOV (I. 121—125) szintén ilyennek fogja fel őket és a kéttagú nem egyező mondatok között (J^BycocTaBHbie HécorjiacoBaHHbie npe/j,jio>KeHHH) szerepelteti (eedb ecmb Jtce na ceeme őozamue AWÖU). PESKOVSZKIJ (112, 184) a ecmb igét nem ragozható szónak (6ec(j)opMeHHoe CJIOBO) tartja, amely természetéből kifolyólag nem egyeztethető; nem is tartja igealaknak. A nominativus néhol accusativusnak is felfogható, bár legfeljebb nominativus-accusativusnak (Atodu és nem Awdeü). Erre vonatkozóan lásd JAGIC 16. A többi szláv nyelvben is gyakori a nominativus e szerkezetekben. Lásd VONDBÁK 266. Előfordul az is, hogy maga az ige marad el, és az állítmányt a genitivusban álló névszó képviseli: mo mo CMexy; napody-mo. Lásd Grammatika II/2 38. A. 6. Az a) alcsoportra vonatkozóan ugyanazt mondhatjuk, mint a létezés igéinek önálló használatára. A genitivus vonzattal álló szerkezetnél még nagyobb az eltérés a személyes szerkezethez viszonyítva, mint az előző csoportban. Lásd erre vonatkozóan PESKOVSZKIJ (335) magyarázatát. B. 1. A melléknévi igenevek azért tartoznak külön csoportba, mert instrumentális vonzatukkal megmutatják igei eredetüket, s ezért nem sorolhatjuk a melléknevek közé: CKÜ3ÜH0 MHOÜ. Egyéb tekintetben azonban nem térnek el tőlük. Használatuk elég gyakori, sőt még cselekvő jelentésben is előfordulnak, pl.: e Mocuee ne őbieano. Lásd JAGIC 21 — 22 és VONDRÁK 263.