Nyelvtudományi Közlemények 57. kötet (1956)

Tanulmányok - Fodor István: Alanytalan mondatok a mai orosz nyelvben 160

ALANYTALAN MONDATOK A MAI OEOSZ NYELVBEN 169 jelentéstani elv is kifejezésre jut, de a határozószóknál inkább csak a hagyomány kedvéért alkalmaztuk,. és a görögbetűs jelölés is mutatja, hogy nem lényeges albeosztásról van csak szó. Fontosnak tartottuk azonban megkülönböztetni azokat a személytelen használatú személyes cselekvő igéket, amelyek e funkcióban nagyfokú jelentésváltozást mutatnak, úgyhogy ezeket lexikailag is más, homonim igéknek tekinthetjük. Vizsgáljuk meg részletesen a fenti csoportokat! A. 1. a) a. Ide tartoznak az eredeti, legnagyobbrészt az ősszláv szókincsben is meglevő személytelen igék. Mint már említettük, előfordulhat, hogy jelentésük, sőt tövük szerint is azonos főnévvel mint alannyal társulnak, azonban a kifejezés tartalma változatlan marad: MOAHUR ceepKaem — ceepKaem: zpoMzpeMum — zpeMum; a uapR evue 3Ho6um 3ü3Ho6a eepömnaR (Népmesék: ríoflH Ty^a-He 3Haio KyAa, npuHecHTO- He3Haio MTO). Ilyen esetekben az alanynyal kiegészült szerkezeteket természetesen nem tekinthetjük alanytalanoknak és a bennük szereplő egyébként személytelen igéket sem személyteleneknek, de ez csakis ezekre a különleges alakulatokra vonatkozik. Egyébként az igék alannyal nem egészülnek ki. Más nyelvekben is gyakori, a teljes, alannyal kiegészült használat, sot vannak olyan, például egyes finnugor nyelvek, amelyekben ez az általánosabb: gör. ZÉVQ vei, msi Xolit Numi-Türdm áédm ti xütalds (KLEMM, TörtMondt. 143). A többi szláv nyelvre vonatkozóan lásd JAGIC 14. A szóbanforgó igék általában véve vonzatnélküliek. Ha azonban jelentésük élőlények fizikai állapotára vonatkozik, az élőlény accusativusban áll: MeHR 3Ho6um, MeHR 63opeaAO. Lásd Grammatika II/2 16. A. 1. a) /?. Kisszámú csoport. A xsamamb, xeamumb igék divergens jelentésfejlődéssel különültek el a 'megragadni' jelentésűtől, mivel azonban eltérő a vonzatuk is, helyesebbnek láttuk idesorolni őket és nem az A. 2. b) típusba: OH xeamuA ezo 3a mueopom — KÜK smo y^eac xeamuAO xpaőpocmu ? (CSEHOV: >KeHCKoe cqacTbe). A. 1. b) Az előbbi igéktől csak vonzatuk tekintetében térnek el. Bár tárgyas igék, az infinitivuson kívül más tárgyi vonzatuk nem lehet: CAedyüme 3a MHOÜ — CAedyem omMemumb. Lásd JAGIC 15. A. 2. a) a. Nagyrészük, akárcsak az első csoport tagjai, szintén eredetiek, mint dyem, eeuepeem, cuneem. Tőlük abban különböznek, hogy lexikailag korlátozva ugyan, nyelvtanilag azonban korlátlanul bármilyen alanyt felvehetnek mindhárom személyben: dyem — eemep dyem — R dyw; 3eAeneem — depeebR 3eAenewm; űueaem — no eenepaM R öbieato ÖOMÜ. A. 2. a) j3. Ebbe a csoportba sok ige tartozik. Nyelvtanilag bármely tárgyas ige alkalmas arra, hogy személytelen alakban a cselekvőt kifejező eredeti nominativust instrumentálissá alakítsa, s így hozza létre ezt a szerkezetet. Ilyenkor accusativusba kerül az a mondatrész, amelyre a cselekvés irányul: KÜK HOMCOM no cepduy nonocnyAO MeHR. Használhatók olykor tárgyatlan igék is ebben a szerkezetben. Az instrumentális vonzat alkalmazható, de a cselekményt előidéző aktivitása ilyenkor gyöngébbnek érződik: Bőm cupocmbto XOAOÖHOW c eocmoKa nonecAO. Az a mondatrész, amelyre a cselekvés irányul, praepositiós génitivusban áll: B ymax y zocmR 3ampen\aA0 — B 2Aü3ax y MeHR nomeMHeAo. Lásd még Grammatika II/2 24—25; JAGIC 20—21. A. 2. b) Már említettük, hogy elkülönülő jelentésük miatt választottuk külön csoportba e viszonylag kevés igét. Vonzatuk accusativus: MüHiim MeHR, AOMum MeHR. . .