Nyelvtudományi Közlemények 57. kötet (1956)
Tanulmányok - Lakó György: Északi–manysi nyelvtanulmányok 14
16 LAKÓ &YÖRGY és rendszerezése, illetőleg mások feljegyzéseivel való összehasonlítása során lettem. Tisztában vagyok azzal, hogy feljegyzéseimnek és észrevételeimnek közlésével az északi-manysi nyelvjárás hang- és alaktanának megismerésére vonatkozó igényeket távolról sem tudom kielégíteni. Anyagom ehhez csekély mennyiségű, és fonetikai pontosságához is bizonyára szó fér. Mindamellett úgy vélem, hogy közlésével tudom szolgálni a tudomány érdekét, tekintettel arra, hogy a manysi nyelvre vonatkozó eddigi ismereteink egyrészt hézagosak, másrészt túlnyomórészt immár elég régi anyaggyűjtésen alapulnak. Fonetikai és hangtani észrevételeim közlését azért is megokoltnak látom, mert STEINITZ-nek a szoszvai nyelvjárás vokalizmusát tárgyaló dolgozata aránylag kevéssé ismert évkönyvben látott napvilágot. Alaktani feljegyzéseim az északi-manysi nyelvjárást illetőleg talán némileg pótolják azt a hiányt, amely évtizedek óta érezhető annak következtében, hogy MUNKÁCSI BERNÁTnak ,,A vogul nyelvjárások szóragozásukban ismertetve" című kitűnő tanulmánya (NyK. XXI— XXIV. és külön: Ugor Füzetek 11. szám. 1894) már évtizedek óta nem kapható. A manysi nyelv megismeréséhez értékes segédeszközül szolgálhatnának ugyan CSERNYECOV nyelvtani vázlatai,1 minthogy azonban nálunk ezek a legnagyobb ritkaság számba mennek, a manysi nyelv iránt meglévő és növekvő érdeklődóst ezek sem tudják kielégíteni. Végül ott lennének még BALANGYIN ragozási paradigmái (ROMBANGYEJEVA említett szótárában), irodalmi nyelvi hangjelölésük miatt azonban nálunk oktatási célokra ezek is nehezen használhatók, demeg tudtommal már ROIVLBANGYEJEVA szótára sem kapható. Közleményem végén foglal helyet az általam feljegyzett szavak jegyzéke. Bár ez igen kis terjedelmű, létjogosultságot ad ennek is az a körülmény, hogy az eddig megjelent szójegyzékek, ül. szótárak egyrészt hibásak és elavultak, másrészt másutt, mint egy-egy könyvtárban, aligha hozzáférhetők. ,,A manysi irodalmi nyelv hangjelölése" című fejezet azt a célt szolgálja, hogy megkönnyítse számunkra az irodalmi nyelven már megjelent és egyre gyarapodó manysi irodalom helyes olvasását és megértését. A fonetikus átírásban is közölt olvasmányok az olvasási szabályok elsajátításához adnak szemléltető anyagot, s egyben némi fogalmat nyújthatnak a kis manysi nép mai művelődési színvonaláról. * A magam és mások adatainak közlésében az alábbiakban következőképp járok el. A manysi irodalmi nyelvi alakokat csak az esetben közlöm, ha megállapításaim megvilágításához és megerősítéséhez hozzájárulnak. Az irodalmi nyelvi alakok közléséről általában nemcsak helykímélés céljából mondok le, hanem azért is, mert számos szót és szóalakot csupán fonetikusan jegyeztem fel. Ha az irodalmi nyelvi alakot közlöm, csatolom hozzá — egyenlőségjellel ( = ) — saját feljegyzésem szerinti olvasatát. Minthogy az irodalmi nyelvi alakot saját feljegyzésemtől a cirillbetűs alfabétum rendszerint megkülönbözteti, az ilyen alak irodalmi nyelvi voltát külön csak akkor jelölöm (ir. = irodalmi), ha máskülönben félreértés keletkezhetnék. MUNKÁCSI adatait általában SZILASI MÓRIC Vogul Szójegyzékéből (NyK. XXV. és különnyomat) veszem, s É. (== északi) megjelöléssel látom el. MUNKÁCSI adatait csak abban az esetben közlöm más forrásból, ha a SZILASI szójegyzékében levő alak 1 fi. H. VepHeqoe H M. H. VepHeqoea. KpaTKHH MaHCHHCKO-pyccKHH uiOBapb (Leningrád, 1936) és fl3biKH H ríHCbMeHHOcTb HapoAOB ceBepa I. (Leningrád, 1937).
