Nyelvtudományi Közlemények 57. kötet (1956)

Tanulmányok - Fodor István: Alanytalan mondatok a mai orosz nyelvben 160

ALANYTALAN MONDATOK A MAI OEOSZ NYELVBEN 165 VINOGRADOV felosztásának az az erénye, hogy az eddig tárgyaltaknál sokkal részletesebben hatol be a jelentésárnyalatokba, hibája viszont az, hogy a részletezés nem egyenlő súlyú. így nem feltétlenül szükséges külön-választani a természet jelenségeitől az elemi jelenségeket. Ugyanakkor pedig," a 8. pontba igen. heterogén jelentésű igéket sorol be. E csoportban még á jelentéstani elv következetessége is megbomlik, mert minden -CR képzős személytelen igét ide oszt be. GALKLNA—FEDORUK másutt megjelent és a probléma egészét felölelő cikkeire utalva, külön tanulmányban foglalkozik a személytelen igékkel és a személytelen használatú -CR képző nélküli igékkel. Az alcsoportokra osztott példatár rendkívül gazdag. A tanulmány bevezetőjében GALKTNA—FEDO RUK az alanytalan mondatokat osztályozza. Rendszerezése morfológiai alapokra épül. Sajnos azonban, nem tudja következetesén véghezvinni, mert két jelentéstani főcsoportba foglalja össze az egész anyagot: az egyikbe a valóság értelmi felfogását kifejező mondatokat (a természet és a közeg állapota, az élő világ fizikai állapota, az ember lelki-érzelmi állapota), a másikba az ember akaratát, más emberek befolyásolására irányuló jelentést kifejező szerkezeteket sorolja. A két felosztási elv következetlenségét nem tekintve az sem érthető, miért foglal helyet az első csoportban olyan sokféle jelentéstartalom, mint az ember lelki állapota és a természet jelenségei, továbbá miért osztja a szerző az ember akaratát jelentő mondatokat külön a másik csoportba. Mindebből az a további módszertani hiba származik, hogy az alaktani osztályozás elve . sem tud helyesen megvalósulni. Például a npuxodumcR igét a II. a alcsoportba kellene foglalni jelentése alapján a CAedoeaAO, nadACMCum mellé, alakja szerint pedig az I. b alcsoportba kívánkozik a MepetqumcR, pa3eedpUA0Cb igékhez. További elvi hibákat okoz, hogy a tanulmánynak a tulajdonképpeni anyagot tárgyaló fejezetében újabb osztályozást találunk, most már elsősorban jelentéstani szempontok alapján, A bennük megtalálható morfológiai alcsoportokat azonban sehogyan sem. lehet összhangba hozni a bevezetésben levő általános felosztás alcsoportjaival. A rendszerezés következetlenségeitől eltekintve a tárgyalt anyag igen alaposan, gondosan van összeválogatva. A legutolsó összefoglaló munka e tárgyban a Grammatika második része, a szintaxis, amely részletesen, gazdag példatárra építve foglalkozik az alanytalan mondatokkal. Az anyag csoportosítása ebben a munkában következetes morfológiai elvek alapján történik. A szerkezetek alaki leírásához részletes jelentéstani utalások csatlakoznak. Például a „Személytelen mondatok -CR képzős személytelen igékből" (Se3JinqHbie npe/yioweHHfl, rjiaBHbiH qjieH KOTopbix BbipaweH 5e3JiH^HLiM rjiaroJioM c cy4)(J)HKC0M -CH) című alfejezet a cnumcR, noemcR típus jelentését eképp határozza meg: ,,3TH npe^Jio>KeHHH o6o3HaqaioT cocTOHHHe npHpoAbi, oKpy>KaiomeH cpe/jbi HJIH COCTOHHHH >KHBoro cymecTBa". A Hannem CMepnambCR, cmaAO CMepicambCR típust ,,ttHaqa.no HJTM oÖHapy>KeHHe aeHCTBHH« jelentés jellemzi. A xomeAOCb cnamb, npuuiAOCb C0ZAa.cum.bCR típus jelentése a nyelvtan szerint ,,?KeJiaHHe, B03M0>KH0CTb, HeOŐXOAHMOCTb, /JOjmeHCTBOBaHHe". A rendszerezés hiányossága abban mutatkozik, hogy a bővítettség, illetve bővítetlenség mondattani szempontjai megelőzik a szerkezetek Vonzatai szerinti csoportosítást, bár ez utóbbi szerintünk elsődlegesebb. Ilyen módon a személytelen használatú -CR nélküli személyes igék két alcsoportra oszlanak az akadémiai nyelvtanban: bővítetlenekre (HamiHüAO meMHemb) és bővítettekre