Nyelvtudományi Közlemények 57. kötet (1956)

Tanulmányok - Fodor István: Alanytalan mondatok a mai orosz nyelvben 160

ALANTTALAN MONDATOK A MAI OROSZ NYELVBEN 161 fogalmából a személy nem küszöbölődik ki teljesen, mivel beszédünk az ,,én" és a „te" fogalmán kívül csakis a harmadik személy, az ,,ő" fogalmát tudja elképzelni, bár a jelen esetben e harmadik személy „metafizikussá válik", mivel semmi létező vagy elképzelhető személyhez nem kapcsolódik. Szerinte a ceemamb alakkal szembén, melyben valóban semmiféle személy fogalma nem fejeződik ki, a ceemaem alakban a harmadik személy jelenléte reálisabb, de kevésbé reális a paőomaem alakhoz képest. Ezért alkalmasabbnak tartja az „eltávolított harmadik személyű igék" (rjiarojibi c ycTpaHeHHbiM TpeTbHM JIHIJOM) elnevezést. PESKOvszKUJal ellentétben úgy véljük, helyesebb az az álláspont, amely a személytelen igéktől mindenféle személy fogalmát idegennek tartja még akkor is, ha alakilag azonosak az egyes szám harmadik személyével. Ez utóbbi felfogás helyességét mutatja az a körülmény is, hogy a személyes ragozású igékkel ellentétben a személytelen igék egyes szám harmadik személyű alakja nem korrelatív párja a többes szám harmadik személyű alaknak. A személytelen igealakoknak a főnévi igenévvel való összehasonlítása azért sem jó, mert a főnévi igenév e tekintetben a főnévvel és a többi névszóval esik azonos elbírálás alá, ezekben pedig a személy kategóriája egyáltalán nem is kerülhet szóba. Ami a PESKOVSZKIJ által javasolt új elnevezést illeti, egyetértünk vele abban, hogy a régi is egyértelmű, s mivel általánossá vált, nincs értelme újjal pótolni. Mielőtt az alanytalan mondat és a személytelen ige meghatározására rátérnénk, rá kell mutatnunk arra, hogy magának a mondatnak az értelmezése és meghatározása is vitás. Ennek a kérdésnek az eredete az ókorra megy vissza, s itt nem is foglalkozhatunk Vele. Megjegyezzük azonban, hogy nézetünk szerint a beszéd egységeinek meghatározása alkalmával a nyelvtudomány, illetve a nyelvtan körén belül kell maradni. így az alany fogalmán, ha külön meg nem nevezzük, nyelvtani és nem logikai fogalmat értünk. Alanytalan mondatnak azt a mondatot nevezzük (elsősorban az orosz nyelvet tartva szem előtt), amelynek állítmánya személytelen ige, vagy önmagában, illetve hozzátartozó bővítménnyel (kiegészítő, határozó, jelző) ellátott más szófajtához tartozó (névszó, főnévi igenév, határozószó) olyan állítmány, amely ragozhatósága esetében (melléknév) semlegesnemben áll. Nem tekintjük alanytalannak azokat a szerkezeteket, amelyeknek alanya az előző mondatból, vagy tárgyi tényezőből értendő oda, s amelyeket általában hiányos mondatoknak nevezünk. Vannak határesetek, amikor nehéz eldönteni, melyik fajtáról van szó. Például ebben a mondatban: 3mo 3adanue Ae2K0 ? TpydHO. Itt a mpydHO tekinthető alanytalan mondatnak, de olyan hiányos mondatnak is, amelynek alanya az előző mondat SddctHUe szava. Meghatározásunk megfogalmazása egyszerűbb lett volna, ha a. névszó mint állítmány helyett az állapotszófajta (KaTeropHfl COCTOHHHH) elnevezést alkalmaztuk volna. Erről később részletesebben beszélünk. Személytelen igének nevezzük azt az igét, amelynek egyes szám harmadik személyű, továbbá múlt idejű és feltételes módbeli semlegesnemű alakja személyt képviselő szófajtával mint alannyal nem tásulhat s így a személyes névmás harmadik személyű semlegesnemű alakjával sem. Később látni fogjuk, hogy az állítmányra olykor az 0H0 névmás vonatkozik; ez azonban nem jellemző eset, s különben csak puszta forma anélkül, hogy a személyes névmás rámutató szerepét betöltené. Az ilyen mondat: u dypHO ono őbíAO (Dosztojevszkij), semmivel sem tartalmaz többet, mint az: u bypno öblAO. Azokban a nyelvekben, ahol a személytelen igék állandóan semleges-11 Nyelvtudományi Közlemények LVII