Nyelvtudományi Közlemények 57. kötet (1956)

Tanulmányok - Fodor István: Alanytalan mondatok a mai orosz nyelvben 160

162 FODOE ISTVÁN nemű harmadik személyű személyes névmás kíséretében fordulhatnak csak elő, a fenti meghatározást akképpen kellene módosítani, hogy az ige mellett a személyes névmás egyes szám harmadik személyű (hímnemű vagy semlegesnemű) alakja fordulhat csak elő (il pleut, es regnet), vagy egyes esetekben csak az igével azonos tövű vagy jelentésű főnév (das Regen regnet) helyettesítheti a személyesnévmást. A névmás azonban ezekben a nyelvekben is csak tartalomnélküli forma. Lásd még JAGIC (14). SAHMATOV az alany talán mondatokkal együtt a hiányos alanyú, az. általános és a határozatlan alanyú mondatokat is egytagúaknak minősíti, ha az utóbbiakra névmás, vagy főnév külön nem vonatkozik, azon elv alapján, hogy a logikai alany és állítmány egyaránt egy szóban testesül meg. Ha a kérdés elbírálásánál csak a nyelvtani alanyt és állítmányt vesszük tekintetbe, nyilvánvalóan csak az alanytalan mondatoké gytagúak, mert egyébként az orosznyelvben az ige személyragjai is kifejezik az alanyt: eoeopnm — OHU eoeopRm. Nem így van például a francia nyelvben, mivel a parle igealak mindhárom személyre vonatkozhatik (kiejtésben ugyanis egyformán pari), s ott csakis a személyes névmás utal az alanyra. KLEMM (TörtMondt, 143) viszont a lélektani elvből kiindulva még a személytelen igéket is kéttagúaknak számítja, mivel a harmadik személyű igevégződést alanyértékűnek tartja (villáml-ik, es-ik), s logikai alanyként a konkrét jelenséget fogja fel. Ez a nézet, nem tekintve a logikai és lélektani szempontok módszertanilag kifogásolható belekeverését, azért helytelen, mert nem veszi tekintetbe, hogy ezen igék ragjai, ellentétben a személyes igékkel, velük csak homonim, de lényegében tartalomnélküli alakok. Mielőtt az anyag rendszerezésére és osztályozására rátérnénk, meg kell vizsgálnunk az erre vonatkozó fontosabb munkákat, milyen alapelvekből kiindulva, hogyan osztályozták az alanytalanság körébe tartozó jelenségeket. Ez a módszer a kutatót egyúttal a helyes elv kiválasztásához is hozzásegíti. Mivel az alanytalan mondatok keletkezésével és fajaival már a szlavisztika klasszikusai is foglalkoztak, és ezen belül részletesen tárgyalták az orosz, nyelvi adatokat is, ki kell térnünk a fontosabb ilyen összeállításokra. MIKLOSICH Syntax-ának Subjectlose Sátze c. fejezete lényegében csak a személytelen igékkel foglalkozik. Nyolc csoportra osztja őket részint alaktani, részint jelentéstani sajátságaik alapján. Minthogy a rendszerezés szempontja nem egységes, a csoportba osztás is következetlen. Külön tárgyalja a létezés és a kijelentés (existieren, aussagen) igéit és külön a reflexív igéket, holott a visszaható igék között is akad olyan, amely jelentése alapján az előbbiekhez kívánkozik (cmaHoeumcR, 3dR6ARemcR). A csoportokon belül nincs alosztályzás. MIKLOSICH (Subsátze) külön tanulmányt is szentel a kérdésnek, és itt általános következtetéseket von le nemcsak szláv, hanem indogermán anyag alapján, sőt még az indogermán nyelvcsaládon is túltekint. Az osztályozás alapja itt már elsősorban a szerkezetek morfológiai tulajdonságai: I. Személytelen mondatok aktív igékkel, II. visszaható igékkel, III. passzív igékkel és IV. névszó, valamint az esse ige összetételével. Az első csoportot MIKLOSICH további alosztályokra bontja jelentéstani szempontból, de alaktani tekintetben nem. Ez azért hibáztatható, mert ilyen módon például a ceemaem típusú igék azonos elbírálás alá kerülnek a riaxnem típusú igékkel. Ali., III. és IV. csoportnak jelentéstani alosztályai sincsenek. MIKLOSICH várakozásunk ellenére a III. csoportba sorolja az aktív igék passzív