Nyelvtudományi Közlemények 57. kötet (1956)

Tanulmányok - Lakó György: Északi–manysi nyelvtanulmányok 14

ÉSZAKI-MANYSI NYELVTANULMANYOK 15 illetőleg annak a lehetőségével, hogy a mai szigvai nyelvjárás már valamelyest eltér a MUNKÁCSI és KANNISTO feljegyzéseiből megismerhető északi; ill. szoszvai nyelvjárástól, nyilvánvalóan már eleve számolnunk kell. Ezt valószínűvé teszi egyrészt az a körülmény, hogy az ún. szoszvai nyelvjárásterület, melyről KANNISTO északi-manysi szövegei származnak, nagy kiterjedésű, másrészt pedig az a félszázad, amely MUNKÁCSI és KANNISTO tanulmányútja óta eltelt. A szoszvai és a szigvai nyelvjárás különbözésére MUNKÁcsinál (pl. VNyj. 19, 22,.3.2; VNGy. I, 275) találunk is néhány megjegyzést, ezek azonban nem hangtani természetűek. KANNISTO a Szigva mellett csak statisztikai adatokat gyűjtött, de egy olyan megállapítást ő is tett, amelyből bizonyos szigvai nyelvjárási sajátságokra következtethetünk. Azt írja ugyanis (Suomen Suku II, 372), hogy az Ob Vidéki manysi település viszonylag új s átköltözés útján keletkezett, mely főleg a Ljapin (= Szigva) területéről tovább folytatódik. STEINITZ (ŐESA. 1937 : 245, 2. jegyzet) viszont arra mutat rá, hogy az Ob melléki manysi nyelvjárás konszonantizmusa több tekintetben eltér a szoszvai nyelvjárás konszonantizmusától. Szigva vidéki nyelvmesteremtől, RoMBANGYEJEVÁtól leningrádi tartózkodásom idején 12 nyelvórát vettem. Tanulmányaink alapjául A. Ni, BALANGYIN ábécéskönyve (ByKBapb. Leningrád. 1947) szolgált. E könyvecske olvasmányai közül mindössze ötöt tudtunk átvenni. Tanítóm segítségével fonetikusan lejegyeztem az olvasmányokban előforduló szavak kiejtését, megbeszéltük a problematikus szavak jelentését, majd fonetikusan átírtam az olvasmányok szövegét. Az átírást többszöri elolvasás útján ellenőriztem, végül pedig leírtam az olvasmányok orosz fordítását, s megbeszéltük az előforduló nyelvtani alakokat. Utolsó nyelvóráimat a manysi alaktan fő vonásainak tisztázására és kisszámú, általánosan ismert szó feljegyzésére fordítottam. Segítségül véve AHLQVIST nyelvtanát, manysi főnevek, igék stb. paradigmáját állítottuk össze. A manysi nyelv fonetikájáról és hangtanáról szóló irodalom behatóbb tanulmányozásához csak leningrádi tanulmányaim befejezése után, idehaza fogtam hozzá. Összehasonlítottam feljegyzett szóanyagomat KANNISTO hozzáférhető feljegyzéseivel, és STEINITZ ,,I)er Vokalismus des Sosva-Wogulischen" (ŐESA. 1937 : 244—77) c. tanulmányából világos képet alkottam magamnak a szoszvai nyelvjárás hangrendszeréről. E kettős munka végzése közben, érthető módon, számos kétely ébredt bennem saját feljegyzéseim helyességét illetően. Minthogy azonban ezek tisztázására nem láttam lehetőséget, kételyeim ellenére végeztem s jórészt be is fejeztem anyagom sajtó alá rendezését. Ekkor váratlan lehetőség nyüt meg előttem: a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának meghívására 1954 márciusában ismét ellátogathattam a Szovjetunióba. Kérésemre a Szovjet Tudományos Akadémia két napra Moszkvába hívta ROMBANGYEjEVÁt, s ekkor sikerült néhány kételyemet tisztázni, feljegyzett anyagom egy részét ellenőrizni, ill. kijavítani. Minthogy új megfigyeléseket is tettem, hazatértem után e dolgozatomat részben újra kellett írnom. E munka végzése közben jelent meg E. I. ROMBANGYEJEVA orosz—manysi szótára (PyccKO-MaHCHHCKHH GiOBapb. Leningrád. 1954), melyhez A. N. BAI ANGYIN összeállításában ragozási táblázatok és a manysi helyesírás fő szabályairól rövid áttekintés csatlakozik. Ez a szótár jó segítséget nyújtott feljegyzéseim egy részének ellenőrzéséhez. Jelen tanulmányomban azokat a feljegyzéseimet teszem közzé, amelyeket E. I. RoMBANGYEJEVÁnak köszönhetek, s csatolom hozzájuk azokat a megállapításaimat, észrévételeimet, amelyeket feljegyzéseimnek a tanulmányozása