Nyelvtudományi Közlemények 57. kötet (1956)
Tanulmányok - Vértes Edit: A birtoklás fogalmának kifejezése a finnugor nyelvekben 146
A BIRTOKLÁS FOGALMÁNAK KIFEJEZÉSE A FINNITGOB NYELVEKBEN 157 SZINNYEI (A vepsz nyelv: NyK. XVI, 423) szerint: „A. birtokos megjelölése a birtokon nem történik a vepsz nyelvben, valamint nem történik a lívben s az észtben sem", ,,Az orosz karjalai dialektusban még használatban vannak ugyan a birtokosragok, de már sokkal gyérebben, mint a finnben, sőt majdnem éppen nem használtatnak, ha a főnévi birtokszónak jelzője személy-névmás genitivusban, pl. miun toatto az én atyám; éiun kod'i a te otthonod" (uo.). Ezek alapján sem a vepszében, sem a lívben nem merülhet fel a kérdés, hogy a nyelvtaníró névmásnak tekinti-e a birtokos személyragot {vö. SJÖGKEN, Liv. Gr. 120—1). A többi finnségi nyelv azonban — a szuomi-finnhez hasonlóan — ismeri a problémát. AHLQVIST (Wotisk Grammatik 1856, 46—7), A. GENETZ ^Tutkimus Vénáján Karjalan kielestá, Helsinki 1880, 203) és POKKKA (Ueber den ingrischen Dialekt mit Berücksichtigung der übrigen finnisch-ingermanlándischen Dialekte, Helsingfors, 1885, 79) egyaránt a névmások között tárgyalja a birtokos személyragokat, vagyis műveik a fenti a) csoportba tartozó nyelvtanoknak tekinthetők. 4. A többi finnugor nyelvet együtt fogjuk tárgyalni. Ez azért célra vezetőbb, mert a finnugor nyelvek nyelvtani rendszerének a felfogása szerzők, korok szerint változik. Minthogy pedig nyelvészeink egy része több finnugor nyelvről készített nyelvtant, nyelvtani vázlatot, így egy-egy nyelvtaníró különböző művei nem kerülnek felsorolásunkban messzire egymástól. a) Több, főként régi finnugor nyelvtan a birtokos személyragozást a névmások című fejezetben, rendszerint közvetlenül a szemólynévmások után vagy a fejezet végén tárgyalja. Vizsgálódásaim során időrendben a következőkben találtam ilyen megoldást: GABELENTZ mordvin és zűrjén, CASTRÉN zűrjén, cseremisz és osztják, FRIIS lapp, AHLQVIST mordvin és vogul, WIEDEMANN mordvin [!], HUNFALVY vogul és osztják. HALÁSZ Pite lappmarki [!], továbbá az újabbak közül LAGERCBANTZ, NIELSEN és COLLINDER, lapp nyelvtanaiban. Mindezen nyelvtanok elrendezéséből az látható, hogy a birtokos személyragozást ott tárgyalják, ahol az indoeurópai nyelvtanok a személyragoknak megfelelő indoeurópai birtokos névmásokat. b) Több nyelvtankönyv, főként az újabbak, a birtokos személyragozást a névmások között meg sem említi, hanem a névszó fejezetében, a deklinációnál tárgyalja, s egyúttal a birtokos személyragozott szó ragozásának nem éppen mindig könnyű kérdését is megemlíti. Ilyenek időrendben OKNATOV mordvin, WIEDEMANN zűrjén, votják és cseremisz, BUDENZ mordvin, HALÁSZ svéd- és orosz-lapp, MUNKÁCSI vogul, GENETZ keleti-permi, PATKANOV—FUCHS osztják, BEKÉ cseremisz, JEMELJANOV votják, UOTILA zűrjén, STEINITZ osztják, BERGSLAND lapp, WICHMANN—FOKOS votják, POPOV és LITKIN komi nyelvtanai, ül. nyelvtani vázlatai. 5. A finnugor nyelvtanok fenti — bizonyos szempontból kétségtelenül — értékelő bírálatot tartalmazó csoportosításánál az a) csoportba foglalt nyelvtanokat kizárólag azért tekinthetjük a b) csoportbelieknél bizonyos fokig kezdetlegesebbeknek, mert ezek a finnugor nyelvek nyelvtani felosztását a vizsgált kérdésnél nem a nyelvi tényekre építették, hanem az indoeurópai nyelvtanok felosztását mintának tekintve ennek lehető hű követésére törekedtek. Ezekre hatványozottabb mértékben áll fenn az a finnugor nyelvtani szempontból — sajnos — még ma is aktuális panasz, amelyet VENDRYES a lényegesen kedvezőbb helyzetben levő francia nyelvtanról így fejezett ki:
