Nyelvtudományi Közlemények 57. kötet (1956)

Tanulmányok - Vértes Edit: A birtoklás fogalmának kifejezése a finnugor nyelvekben 146

156 VÉRTES EDIT Ismereteim szerint a finn nyelvtanírók közül J. STRAHLMANN volt az első, aki Finnische Sprachlehre (St.-Petersburg, 1816) с. munkájában a személyes névmás genitivusáról ezt írta: ,,der 2te Beugefall der personlichen Fürwörter hat in der finnischen Sprache die Bedeutung der zueignenden (Possessiva) Fürwörter, und steht, als ein solches, vor dem Hauptworte in allen Beugefallen unverändert. Dieses bekommt zugleich gewisse Anhangsbuchstabeii (Suffixa) nach Verschiedenheit der Personen ..." (63). JAC. JUDEN (Försök tili utredande af Finska sprákets Grammatik» Wiborg, 1818) a névmások között (25—30) sem birtokos névmást nem említ, sem a birtokos személyragozásról nem szól. Van azonban egy külön fejezet Om affixerna (54), s ebben person -affixer néven felsorolja a birtokos személyragokat (55). / Nem teljesen világos SJÖGREN felfogása Ueber die finnische Sprache und ihre Literatur (St.-Petersburg, 1821) с művében, bár fogalmazási módjából az gyanítható, hogy a személyragot nem tartotta névmásnak. ,,Hieran [ti. ЗГ személyes névmásokhoz] schliessen sich die Suffixen . . . die der finnischen Sprache ein ganz orientalisches Ansehen geben. Sie vertreten die Stelle der Pronomina possessiva, wie im Hebräischen, doch bedient sich der Finne noch ausserdem des Possessivs vom persönlichen Pronomen, theils allein wie in isä meidän (Vater unser), theils und zwar viel öfter, zugleich mit dem Anhängsel . . ." (30). A tudományos és a finnek számára írt nyelvtanok a múlt század közepe óta külön fejezetben tárgyalják a birtokos személyragozást és többször nem is közvetlen közelében a névmásokat. Vö.: GUSTAF RENVALL, Finsk spráklara, Enligt den rena Vest-Finska, i Boksprák vanliga Dialecten (Äbo, 1840); GUSTAF ERIK EUREN, Grunddragen till finsk Formlära° (Abo. 184614; V. R. KOCKSTRÖM Finsk Spráklara (Helsingfors, 1876); E. N. SETÄLÄ, Suomen kielioppi (Helsinki, 1941); LAURI KETTUNEN, Suomen kieloppi (Porvoo—Helsinki, 1934); KETTUNEN—VAULA, Suomen kieloppi (Helsinki, 1952). 3. Az észtre vonatkozóan, minthogy ott a birtokos személyragok lekoptak, fel sem merülhet a kérdés, hogy a nyelvtan melyik részébe kerüljön a nem létező birtokos személyragozás. A birtokos névmásokról lényegileg változatlanul vándorolt nyelvtanról nyelvtanra AUGUST WILHELM HUPEL megállapítása: „Eigne Fürwörter den Besitz auszudrucken (Pronomina possesiua) fehlen im Ehstnischen; man braucht dafür den Genit. sowohl im singül, als plur. von ich, du er; der da*m unveränderlich ist und keine Abfalle leidet ..." (Ehstnische Sprachlehre für beide Hauptdialekte den revalschen und den dőrptschen; Riga-Leipzig 1780, 32; vö. E. AHRENS, Grammatik der Ehstnischen Sprache Revalschen Dialektes, Reval, 1853, K. KÖRBER. Kleine Ehstnische Hand-Grammatik, Dorpat 1867, J. KROHN, Wiron kielioppi Suomalaisille, Helsinki, 1872, F. J. WIEDEMANN, Grammatik der Ehstnischen Sprache, St Petersburg, 1875, 427). Az idézett munkák közül több említi, hogy egyes nyomok a birtokos személyragozás egykori megvoltára utalnak (AHRENS 82, KROHN 100, WIED. 428). 14 Bár a személyragokról szóló rész megfogalmazási módja azt a gyanút ébreszti, hogy talán csak külön tárgyalandó névmástípusnak tartotta a suffixumokat: ,, Anhangs -pronomina eller suffixer svára emot andra spráks pronomina possessiva" (35). Talán ez is oka, hogy a már említett UJFALVY—HERTZBEBG—féle nyelvtan éppen ETJBÉN alapján a régiesebb megoldást választva a személyragokat a névmások közé sorolta.