Nyelvtudományi Közlemények 57. kötet (1956)
Tanulmányok - Vértes Edit: A birtoklás fogalmának kifejezése a finnugor nyelvekben 146
A BIRTOKLÁS FOGALMÁNAK KIFEJEZÉSE A FINNUGOR NYELVEKBEN 155 vizsgálódási sorrendet egyrészt az teszi indokolttá, hogy a finnugor nyelvek közül a magyaron kívül csak a finn nyelvnek, ill. a finnségnek van elég tekintélyes nyelvtani irodalma, másrészt ugyancsak a magyaron kívül a finn és az észt azok a finnugor nyelvek, melyeknek régebbi nyelvtanai közül többet finn, ill. észt anyanyelvű tudósok írtak, tehát a nyelvtan elrendezésében kevésbé kell az idegen anyanyelvű nyelvtaníró esetleges idegen nyelvszemléletének a hatásával számolnunk. Sajnos, könyvtárainkban nem találtam meg az összes nyelvtanokat, de még így is sikerült SETALAnek ,,A finn nyelvtani irodalom áttekintése" (NyK. XXIV, 93—8) c. cikkében említett régi finn nyelvtanoknak több mint a felét, a két legrégibb kivételével, megnéznem. Hasonlóképpen a ZsiRAinál szereplő (FgrRok. 409—15, 420—7, 431-2, 436, 440-1, 469 —71) nyelv -. tani műveknek is több mint a felét megnéztem, sőt sikerült néhány újabb munka adataival is összehasonlítanom az eredményeket. Elég nagy tehát annak a valószínűsége, hogy az átnézett nyelvtanokból nyert kép lényegileg a valóságos helyzetet mutatja. Ez a valószínűség annál nagyobb, mivel a finn és a finnségi nyelvtanok vizsgálata során kialakult kép teljes összhangba hozható a már vizsgált magyar és az ezután tárgyalásra kerülő finnugor nyelvek nyelvtani irodalmából nyert eredményekkel. Szorítkozzunk először csak a szuomi-finn nyelvtanokra. Ezekben is, akárcsak a magyar nyelvtanokban, két főcsoportot találunk. a) A birtokos személyragozást bizonyos névmásfajtának tekinti több nyelvtaníró: BARTHOLD G. VHAEL szerint (Grammatica Fennica, Aboae, 1733) a névmásoknál ,,Status est duplex: absolutus ós affixus. Status affixus iterum duplex: Nominális s verbális, in statu affixo Nominali Pronomina exprimunt Latinorum Possessiva ..." (44). Hasonló a véleménye REINHOLD VON BECKERnek (Finsk Grammatik, Ábo, 1824) is: „Pronomina áro af 2 slag: l:o Pronomina s e p a r a t a, som utgöra sárskildta sjelfstándiga ord; 2 :o Pronomina suffixiva..." (71). A továbbiakban megtudjuk, hogy ez utóbbi a „suffixa persona 1 i a"-val azonos (79), sot a szerző ragozási paradigmát is közöl birtokos személyragokkal. A két említett nyelvtanon kívül a személyragozás csak a gyakorlati nyelvkönyvekben került az indoeurópai birtokos névmásnak megfelelő helyre, talán az idegen, többnyire indoeurópai anyanyelvű tanuló nyelvszemlélete miatt. ,,Die possessiven Pronomina werden im Finnischen durch die sogenannten Suffixe wiedergegeben ..." — írja M. WELLEWILL (Praktische Grammatik der Finnischen Sprache für den Selbstunterricht. Wien—Pest— Leipzig é. n., 3613 ). Hasonlóan jár el CH. E. DE UJFALVY és RAPHAÉL HLRTZBERG (Grammaire finnoise d'aprés les principes d'Eurén, Paris, 1876, 28—33; megjegyzendő, hogy ez a felfogás a példaképül választott EuRÉN-féle nyelvtanok közül csak a finn nyelvűvel egyezik, vö. Suomalainen kielioppi, Turku, 1852) és a Magyarországon legismertebb és legelterjedtebb két finn nyelvtankönyv szerzője, BUDENZ (Finn "Nyelvtana SZINNYEI átdolgozásában 9. jav. kiadás 1926, 31—4) és A. ROSENQVIST (Lehr- und Lesebuch der Finnischen Sprache2 Leipzig, 1934, 28). b) Több nyelvtaníró a birtokos személyragokat nem tekinti névmásnak. SETÁLÁ i. m. alapján lehet időrendben itt említeni.
