Nyelvtudományi Közlemények 56. kötet (1955)
Tanulmányok - Erkki Itkonen: A finnugor nyelvek hangsúlyviszonyairól 3
6 ERKKIITKONEN GHEL pedig „mechanikus hangsúlyozásának (mechanische Betonung)12 nevezi. Minthogy a finnben ugyanúgy, mint a többi balti-finn nyelvben a fó'hangsúly mindig az első szótagon van, a nyelvek ezen csoportjában kötött hangsúly uralkodik. SETALA annak idején úgy vélte hogy a balti-finn nyelvek fokváltakozása (pl. lapa 'váll, lapocka' egyesszám nom.~ lavan egyesszám gen.) hajdani váltakozó, mozgó hangsúlyozásra utal: a főhangsúly szerinte eltolódott volna az első szótagról a következőre, amikor az zárttá vált.13 Ezt az elméletet a nyelvi tények nem támogatják. Legfeljebb csak arról beszélhetünk, hogy a zárt második szótagon valamelyes mellékhangsúly lehetett. A balti-finn nyelvek legközelebbi rokona a finnugor nyelvcsalád tagjai közül a lapp nyelv. A lapp nyelvben egy meglehetősen általános felfogás szerint vannak ugyan olyan vonások, amelyek talán a lappok szamojéd eredetére mutatnak, mégis a lapp nyelv mai állapotában a korai közfinn nyelvállapot kiágazásának tekinthető. A korai közfinn alapnyelv késői közfinnre és őslappra bomlása valószínűleg az i. e. 500. év körül ment végbe. A legtöbb lapp főnyelvjárasban — vagy mondhatjuk: a legtöbb lapp nyelvben — a szóhangsúly körülbelül olyan, mint a balti-finn nyelvekben, így a középső norvóglapp nyelvjárásban a főhangsúly mindig az első szótagon, a hosszú szavak mellékhangsúlya pedig a harmadik szótagon van, pl. ba-ttárd.dl dát inf. 'menekülni'. Az utolsó szótag itt is hangsúlytalan vagy — háromtagú szavakban — gyengén mellékhangsúlyos, pl. gd-pperist ~ gd-pperi.st egyesszám loc. 'süvegben'14 . Részben más hangsúlyozást találunk a finnországi Inari-tó mellett élő halász-lappok nyelvjárásában. Az inarilapp nyelvjárás hosszabb szavaiban erős mellékhangsúly esik a harmadik szótagra, ha a szó eredetileg négytagú volt. Az eredetileg háromtagú szavakban viszont a mellékhangsúly a második szótagon van. Pl. ka-p'eri.st (<Cj*küparasta) egyesszám loc. 'süvegben' ~ka-pp'é.réh (<^*küparat) többesszám nom. 'süvegek'. Az inari-lappra emellett az a törekvés is jellemző, hogy lehetőleg változatlanul őrizze meg a szó tövének hangsúlyviszonyait a paradigma különböző alakjaiban is. Ez a törekvés zavartalanul megvalósulhat hosszú szavakban is, amelyeknek töve három- vagy négyszótagú15 . Ezzel magyarázható, hogy a mellékhangsúly itt nincs mechanikusan a harmadik szótaghoz rögzítve, mint a norvég-lappban, hanem helyzete a tő szótagszámától függ. így az inari-lappban, ha nem is következetesen véghezvíve, de a mechanikus hangsúlyozás megengedte határok között, az úgynevezett t ő h a n g s úl y o z á s (Stammbetonung) uralkodik. Az, hogy a tő a hangsúlyozás révén élesen elkülönül a formánsoktól, amint már említettem, a mechanikus hangsúlyozás elvétől eltérő, pszichikai okú jelenség. JESPERSEN a finnugor nyelveken kívül is ismert tőhangsúlyófcást értékelő hangsúlynak (Wertdruck)16 , MEINHOF pedig etimológikus hangsúlynak (etymologischer Akzent)17 nevezi. 12 Geschichte der deutschen Sprache3 116. vö. SCHMITT i. m. 116. 13JSFOu. XIV/3, 22-23. 14 Vö. K. NIELSEN, Laerebok i lappisk I, 25 — 26. NIELSEN értékes áttekintésében bizonyos, az általános szabályoktól eltérő, különleges eseteket is említ, amelyeket itt mellőzünk. 15 Részletesebben vö. a szerző „Struktur und Entwicklung der ostlappischen Quantitátssysteme" c. munkáját (31 —38). 161. m. 209 kk., vö. SCHMITT i. m. 119, 128. 171. m. 37.
