Nyelvtudományi Közlemények 56. kötet (1955)

Tanulmányok - Fokos Dávid: Egy jövevényszó és tanulságai 13

EGY JÖVEVÉNYSZÓ ÉS TANULSÁGAI 17 2. Nem tudunk egyetlen egy kétségtelen -en képzős komi szót kimutatni. 3. A fent említett Ud. juknas 'c KycKOM' semmiféle más alak nem lehet, mint csakis egy juk főnévnek személyragos instrumentálisa. Ilyen főnevet ismernek is egyes régibb szótárak; ha ezek az adatok talán nem is függetlenek egymástól, de az első forrás, melyben ez a szó szerepelt, bizonyára megbízható. 4. A juken alakhoz — végződésében is, méretezéssel kapcsolatos jelentésében is — igen közel áll egy LiTKiNtől (i. m. 15) följegyzett komi szó: „z. vitás: vitásén vi&i puktini 'szénát aratni a réten azzal a feltétellel, hogy két ötödrész szénát kap a munkás, három ötödöt pedig a gazda': vit 'öt' , tehát tkp. 'öt résszel tenni, állítani, megállapítani', azaz 'ötödökre osztani a rétet'. Itt a vitásén szónál bizonyára senki sem fog -en képzőre gondolni. 5. Ugyancsak nem lehet szó az alább tárgyalandó $zinjen alakkal kapcsolatban (Le. éo$n dzinjen ms ad{

dzi genga

'száz ós fél, azaz másfél száz rubelt találtam'), de más hozzá hasonló szerkezetekben sem másról, mint instrumentálisi használatról. 6. Nemcsak törtrészre lehet ilyen -en végződésű alakkal rámutatni, hanem az egészre is, sőt az egészet meghaladó mennyiségre is, miként pl. ez a WICHMANN—UoTiLA-féle adat (305) is mutatja: „Uukeren P. (= Instr. v. isuker) . . . viel, über die Ránder, mit Aufmass, mit Übermass". Talán valóban minden kétséget kizáró módon sikerült igazolnunk, hogy az itt vizsgált komi juk&n szó csakis egy 'rész' jelentésű juk főnévnek az instrumentálisa lehet. Most már nyugodtan tovább építhetünk ezen az alapon. 6. Első kérdésünk megint: ha juken tkp. instrumentálisi alak, hogyan mehetett át a chantiba mint ragtalan tőalak? A kérdést bizonyára először komi síkon kell tisztázni, hiszen — mint láttuk — a juken szó már magában a komiban is mint ragtalan tőalak szerepel. Ragozott alakot természetesen csak abban az esetben foghat fel a nyelvérzék tőalaknak, ha a kérdéses szót állandóan, vagy legalább igen sűrűn abban a bizonyos ragozott alakjában használják, amivel azután együtt járhat az, hogy a tőalak elavul és ennek következtében a szó ragos-voltának a tudata elhomályosul. így mondhatjuk ma a magyarban, hogy az éjjelek most már hosszabbak, a nappalok meg rövidebbek, pedig éjjel is, nappal is eredetileg -l ragos alak volt. így lehet a cht. Szin. jetn, Vj. Unn" jelentése 'Abend' és 'am Abend; abends' is (STEINITZ, OVd. II, 123; KARJ.—Toiv. 104), és STEINITZ (i. h.) meg is jegyzi a Szin. jetna-pelzk 'Abend-Hálfte, Zeit auf den Abend zu' szóval kapcsolatban, hogy „jetna ist Lativ, wird aber jetzt — unter Verdunklung seiner Funktion — auch als Stammform benutzt". Ragos határozó partitivusi jelentéssel volt eredetileg a magyar bennünk, bennetek is; ezeket — mint tudjuk — idővel „valóságos accusativusoknak érezték s utóbb csakugyan hozzájuk függesztették a tárgyragot: bennünket, benneteket" (SIMONYI, MHat. I, 83; TÖMLŐ (ZOLNAI): Budenz-Album 149—156). És hogy permi példákat is idézzünk: a komi pidin tkp. inessivusa egy a komiban már. csak ragos vagy továbbképzett alakokban használatos főnévnek és eredetileg azt jelenti, hogy 'a mélységben, mélyen', de ez a ragos szó ma már mégis 2 Nyelvtudományi Közlemények LVI