Nyelvtudományi Közlemények 56. kötet (1955)

Tanulmányok - Fokos Dávid: Egy jövevényszó és tanulságai 13

16 FOKOS DÁVID Fölmerülhet ti. az a kérdés is, vajon a juk&n alak nem egyszerű változata-e a jukan alaknak. Ez a lehetőség közelfekvőnek látszik, hiszen tudjuk, hogy a ~ e váltakozás a komiban nem ritka (pl. V., Sz., L., Ud., P. ísuker, I. ísukar 'Haufen . . .'; V. bidmema ~ Pr. bidmama 'nőtt' (VdKomi 149), stb. L. még WIED., Gr.2 22;

BEKÉ: Nyr. LV, 48, 78; UOTILA: NyK. L, 470-1, 473.)7 És ha még figyelembe vesszük, hogy van -(i)n képzős deverbális névszó is (pl. V., Sz., I., Ud. serdin 'Kornschwinge, Kornworfel': (nan) éerdni '(Getreide) schwingen, worfeln . . .'; P. izi-n, KP. (GENETZ) izén 'Mühlstein', stb.; 1. WICHMANN: FUF. XIV, 87; WICHM.— UOT. 366), akkor arra gondolhatnánk, hogy ez az -an, -en, -in tkp. pontosan ugyanazt a váltakozást mutatja, mint az -as, -es, -is névszóképző (pl. Sz., Mez. votas 'Menge von Beeren u. a., die gesammelt od. gepflückt worden ist (Sz.), Beeren (Mez.)' és mellette V. votes, I. votis 'Beere': volni . . . 'pflücken, sammeln . . .'; V. pes-isipas, Sz., L. pesisipzs 'Holzstoss'; 1. különösen BEKÉ: Acta Lingu. Hung. IV, 108—9. A képző alakjára, funkciójára vonatkozólag 1. WIED., Gr.2 60—61.;

LYTKIN V., Az -s névszóképzők a permi nyelvekben; BEKÉ: NyK. XLV, 341 — 2. Aeta Lingu. Hung. IV, 106—110, stb.8 Csakhogy

az udmurt alakokkal való egybevetés azt mutatja, amit LITKIN most idézett értekezésének 16. lapján így fogalmazott meg: „zürj. -?-s . . . ~ votj. -es . . . , z. -as (összes dialektusokban) ~ votj. -os . . . , z. -is . . . = votj. -is", vagyis a képzőnek ezek az alakjai ,,már az őspermi korban keletkeztek"; 1. még LAKÓ fejtegetéseit ,,A permi nyelvek szóvégi magánhangzói" 23 — 32. Ha tehát ma már nem is fogunk a képző magánhangzójában lappangó képzőt keresni, a differenciálódásnak mégis csak lehet valami oka (1. még WICHMANN: JSFOU. XXX/6, 3. 6; vö. még UOTILA: Kons. 173, FUF. XXVI, 170, NyK. L,473-4; LAKÓ: NyK. LI, 26, 404, és 7. sz. jegyzetünket) és talán nincsen semmi valószínűtlenség LTTKIN nézetében, aki azt vallja, hogy pl. a votis, votes alakkal szembenálló ,,votas alakot önálló képzésnek tarthatjuk" (i. m. 17). De persze egy meglévő -as és egy ugyancsak létező -es képző hasonló (bár árnyalati különbségeket is feltüntető) funkcióval (erre vonatkozólag 1. LITKIN és BEKÉ idézett munkáit és BUBRIH i. m. 73. §-át, 61. 1., stb.) csakugyan eredményezhette azt, hogy egymás mellett akár ugyanabban a nyelvjárásban, akár másmás nyelvjárásban a két alak együtt szerepelhetett. így magyarázandó pl. az udmurt Sz. piktos 'Geschwulst, Beule' ~ K. ptktas 'Verrenkung und die dadurch entstandene Geschwulst' szó is, melyre BEKÉ (Acta Lingu. Hung. IV, 109) utal. De vajon lehetséges-e ez a váltakozás egy létező és sok száz szóban mély gyökeret vert -an és egy — úgy látszik — nem is létező, illetőleg egyetlen szóba belemagyarázott -en képző esetében is? De még ha mindezek ellenére is lehetséges volná egy 'rész' jelentésű (akár deverbális — mint BUBEJH: gondolja —, akár denominális) juken származékszó a komiban, ez a lehetőség is semmivé lenne, ha a következőket vesszük figyelembe: 1. Még maga az önálló jukan szó sincs igazolva; hogyan lehetne ennek jukm alakú változata? 7 Persze

az ebbe a kategóriába sorolt esetek közt nem egyben etimológiai oka van & kétféle magánhangzó jelentkezésének. 8 LYTKIN

a denominális, BEKÉ a deverbális származékokat vizsgálja.