Nyelvtudományi Közlemények 56. kötet (1955)

Tanulmányok - Erkki Itkonen: A finnugor nyelvek hangsúlyviszonyairól 3

12 EBKKI ITKONEN azt a másik ismert elméletét is, amely szerint a finnugor alapnyelvben — ugyanúgy, mint az indoeurópaiban — a mozgó hangsúlyhoz kapcsolódó magánhangzós ablaut-jelenség ismert volt39

. A nyugati finnugor nyelvekből nincs példa ilyen régi magánhangzó váltakozásokra. Az ugor nyelvek bonyolult vokalizmusának pedig egyik legnehezebb kérdése e nyelvek magánhangzóváltakozásainak eredete és kora. Ilyen váltakozások bizonyos fokig a magyar nyelvben és a vogulban is vannak, de legváltozatosabban az osztjákban tárulnak elénk. Lehetséges, hogy az általános felfogással ellentétben a magyar és a vogul képviselik az eredetibb állapotot és hogy az osztják nyelv nagy variánsgazdagsága csak másodlagos vonás. Ha feltesszük, hogy a déli-osztják mozgó hangsúly az ősosztjakra vezethető vissza, akkor könnyű elképzelni, hogy éppen ennek a hatására alakult ki a kezdetben aránylag gyér, váltakozások köré a magánhangzó váltakozások mai szerteágazó rendszere. Azt hiszem, hogy az elkövetkező kutatásokban ezt a szempontot is figyelembe lehet majd venni. ERKKI ITKONEN 39JSFOu.

XIV/3, 49-51.