Nyelvtudományi Közlemények 56. kötet (1955)

Tanulmányok - Erkki Itkonen: A finnugor nyelvek hangsúlyviszonyairól 3

,A FINNUGOR NYELVEK HANGSÚLYVISZONYAIRÓL 11 hangzók közti ellentét. Mindkét nyelv rendszere nagyon emlékeztet egymásra35

. Ilyen viszonyok között a várakozásnak megfelelően bizonyos osztják nyelvjárásokban, nevezetesen az alsó-demjankai és kondai déli-osztják nyelvjárásokban a cseremisszel elvben megegyező hangsúlyozást találunk. A főhangsúly itt is az első szótagon van, ha a második szótag redukált magánhangzót tartalmaz (például md-ndfn 'mentem'), de a második szótagon- van a hangsúly, ha annak magánhangzója teljes (például mdna- .'menj')36

. Rá kell mutatnunk azonban arra-, hogy a két nyelv hangsúlyozási rendszerének ez az egyezése külön, egymással párhuzamos fejlődés eredménye. Ezt bizonyítja például az is, hogy az osztják nyelv nem első szótagi teljes magánhangzói mind későn keletkeztek, tehát nem azonos eredetűek a cseremisz teljes magánhangzókkal. A cseremisz és az osztják magánhangzórendszerhez és hangsúlyozáshoz hasonló jelenségeket a török és az indoeurópai nyelvek köréből is ismerünk. Például a mai felnémetben hasonló hangsúlyozási rendszer van. . A vogulban a hangsúly szigorúan az első szótagra esik. Kivétel csak a déli, tavdai nyelvjárások, ahol rendesen a második szótag hangsúlyos37

. A déli nyelvjárások hangsúlya kései mechanikus eltolódás eredménye, s erre jól rávilágít az dmd-rt- 'meríteni' példája, amelyben az első szótag hosszú magánhangzója — bármennyire is természetellenes — hangsúlytalan, a hangsúly pedig a második szótag redukált magánhangzójára jutott. Ez a hang pedig, amint minősége is mutatja, hangsúlytalan helyzetben jött létre. A magyar nyelv hangsúlyozásáról felesleges beszámolnom ezen a helyen. Megelégszem azzal, hogy idézem SZINNYEI szabályát, amelyet a finnek számára írt magyar nyelvtanában közöl: „Az önmagában álló szó hangsúlya a magyar nyelvben ugyanolyan, mint a finn nyelvben. A főhangsúly mindig a szó első szótagjára esik, hosszabb szavakban a harmadik és ötödik, vagy (ha a harmadik szótag rövid) a negyedik és hatodik szótagon mellékhangsúly van, de ae utolsó szótag mindig hangsúlytalan"38

. Az ugor nyelvcsalád hangsúlyozási viszonyai világosan mutatják, hogy a szó kezdetének hangsúlyozása régibb jelenség a többi hangsúlyozási típushoz képest. Közvetve ugyanezt bizonyítja az ugor nyelvek kéttagú szavainak, a szóvégi magánhangzó lekopásával végbement egytagúsodása, valamint az, hogy a nem első szótagi finnugor magánhangzók az obi-ugor nyelvekben szabályosan redukálódtak. Meggyőződésem, hogy a finnugor nyelvekben leginkább elterjedt hangsúlyozási mód, az első szótagi hangsúly, a finnugor alapnyelvből fennmaradt örökség. Amikor más hangsúlyrendszerekkel találkozunk, akkor ezeket könnyen levezethetjük ebből az egyszerű, mechanikus hangsúlyozási eljárásból, ahogy a fentiekben néhány példán be is mutattam. Ezúttal arra szeretném még félhívni a figyelmet, hogy a nem első szótagok teljes és redukált magánhangzóinak ellentéte, amelyen a mordvin, a cseremisz és bizonyára az osztják mozgó hangsúly is alapul, másodlagosnak, mindhárom nyelvben önállóan keletkezettnek minősíthető. SÉTÁL A elmélete szerint a finnugor hangsúly mozgó jellegű volt. Ha elvetjük felfogását, akkor el kell utasítanunk 35 Vö.

STBINITZ, Geschichte des finrűsch-ugrisGhen Vokalismus 5—6. 36 KAEJALAINEN i. m. 271

— 272. 37 L. pl.

KANNISTO: Tietosanakirja 10. k. „Vogulin kiéli ja kirjallisuus" c. a. 38 Unkarin kielioppi 5. Vö. legutóbb

BÁRCZI i. m. 33.