Nyelvtudományi Közlemények 55. kötet (1954)
Tanulmányok - Hajdú Péter: A másodlagos szókezdő nazálisok a szamojédban 60
A MÁSODLAGOS SZÓKEZDŐ NAZÁLISOK A SZAMOJÉDBAN 77 vidéki nyelvjárásból gyűjtött, amely nem egyezik a CASTRÉN és BTJDENZ által lejegyzett állapottal, hanem az rj- és 0 képviseletű nyelvjárások között áll. Ezt látszik alátámasztani az a körülmény is, hogy ADELTJNG két mezenyi adatában (41. sz.) rj- váltakozik 0-A^al („jugori" és pusztozerszki adataiban viszont általánosan 0 van). A fenti képviseletektől egy eltérő jelenséget találhatunk a nyenyecben, A 17. sz. példában LEHT. fjijjerii 'Archibuteo lagopus' szavát nem választhatjuk el CASTR. iera, jiera, yera 'kleine Ohreule' adatától, melyben a j- értékével nem vagyok tisztában (a szóbelseji j- hatására keletkezett az esetleges szókezdő aspiráció zöngülésével és palatizálódásával?). A nganaszanbanaz 1 — 5, 7, 9, 11, 14—19, 21, 24, 26, 32 — 33, 36, 41 — 43, 45—46, 51, 53, 56. sz. példákban rj-, a 6, 8, 10, 39, 40. sz. példákban rj-~ 0 váltakozó képviseletet, a 48—49. és 54. sz. példákban pedig jképviseletet találunk más-más fonetikai helyzetben. A 31. sz. etimológia hg-val kezdődő (PALLAS) adata nyilvánvalóan azonosnak vehető az rj-es alakokkal. Az rj- tehát a nganaszan-ban az esetek jó 5/6-od részében megvan, s nyilvánvalóan kapcsolatba kell hoznunk a megfelelő nyenyec példák rj- jeiyel. Sokkal kevésbbé elterjedt a szókezdő rj- az e n y e c b e n: csak 5 példában, az összes enyec adatok kilenced részében fordul elő (41, 42, 43, 44, 56. sz. — mind mélyhangú szó, u, o előtti helyzet). A 46. sz. etimológiában rí-, az 54. sz. példában Ch. j- ~ B. 0, az 50. sz.-ban B. n- (~ Ch. 0) szókezdőt, a többi esetben (1 — 21, 23 — 24, 39, 45, 48—49, 51 —53. sz.) magánhangzós szókezdetet találunk, függetlenül attól, hogy mély- vagy magashangú szavakról van-e szó. A szelkupban pedig majdnem minden esetben semmi nyoma nincs a szókezdő mássalhangzónak. Az 51 — 54. sz. példákban azonban a nyenyec rj- (~0) | ngan. rj- | eny. 0 képviseleteként w- (~m-) hanggal találkozunk. A w- (y,-, jŐ-) minden nyelvjárásban jelentkezik -a előtt, kivéve a bajchait, ahol másodlagos, w-höl keletkezett m- fordul elő. Példáinkban a szelkupban egyszer jelentkezik szókezdő n- (45. sr ^.). Ásza jani szamojéd nyelvekben a tárgyalt példák általában magánhangzóval kezdődnek, néha azonban nazális (n-, m-), p- vagy h- is előfordulhat a szó kezdetén. A 7. sz. példában kam. -p'1 , a 44. sz. példában a koibálban n-, a 48.# sz. példában a taigiban, a 43. sz.-ban a motoriban h-, a 49. sz. példában a taigiban és a motoriban m-, a 2. és 49. sz. példában pedig kam. 0'~Í szókezdő mássalhangzót találunk. Másrészről viszont a megfelelésekként felhozott rokonnyelvi adatok zöme magánhangzós kezdetű, ül. a szókezdő mássalhangzók, melyek az etimológiákban jelentkeznek, másodlagosak. Ilyen másodlagos hangok a manysiban : j- (2, 40, ?48. sz.), v- (Hl): az előbbi főleg palatális magánhangzók, az utóbbi velárisak előtt. A chantiban i (?48. sz.), u- (18, ?41,. 54. sz.), az udmurtban és a mordvinban j- (4, ül. 55. sz.), a lappban v- (2, 5, 16, 22, 27, 54. sz.), h- (7, 47. sz.), a finnben h- (5. sz.). A finnugor nyelvek alapján úgy vélhetjük, hogy ezek a szavak a finnugor alapnyelvben is jobbára magánhangzóval kezdődtek. Négy- példában azonban azt látjuk, hogy az idézett szamojéd szavaknak olyan finnugor szók felelnek meg, amelyeknek kezdő mássalhangzójában eredeti finnugor *?'-, ül. */?- hang folytatóit kell látnunk. Fgr. *?'-vel kell számolnunk a 49. sz. 1 Ennek másodlagos voltára már PAASONBN (Beitrage 246) és DONNEB (Anl. Lab. 118) rámutattak.
