Nyelvtudományi Közlemények 55. kötet (1954)
Tanulmányok - Hajdú Péter: A másodlagos szókezdő nazálisok a szamojédban 60
74 HAJDÚ PÉTER 'Grösse, Ausmass'; 0., T., Szj. rjárkkv, 0P. rjárkkv, U. arkkv, Szjo. arkkv, Lj., Sz., Nj. r\arokkm, P. ^a<foH>#'gross'; O., T., Szj., Kisz. Tjarmv 'wurde gross', Szjo. ni aröfí' 'er wurde nicht gross' | eny. (CASTR.) Ch. a&ikeo, B. arikeo | szelkN., Kar. warg, K., Cs., FO., NP. warga, Taz wuerg, B. muerge; (DONN.) Ty. uarr, uary, N., Vj. wary, KTa. uáryv, ATa. warV/r , FTa. mfírgv, FKe. warr, KKe. uary%, Csa. Marra, FO. #arr 'gross' | kam. (CASTR.) wrao; (DONN.) uryo, úryu 'gross' | koib. (KLAPR.) urga | taig. «r</ő, orgo | mot. or</a | karag. (PÁLL.) opzó id. [LEHTISALO^ Vok. Jur. 91; Abl. Suff. 60, 113, 234; Renntierzucht 9, 38; DONNER, Anl. Lab. 78 — 9; SETALÁ, Stuf. 107; PAASONEN, Beitráge 50. — Helytelen fgr. egyeztetése: HALÁSZ: NyK. XXIV, 454.] 53. Szám. nyeny. (CASTR.) rju* (gen. rjud) 'Weg, Spur', r/uda-, rjudorja-, rjudorrja- 'folgen', rjudunda- 'einen Weg machen'; ( ?Knd. rjatrjam 'schreiten'); (BUD.) Kan. w' 'Weg'; (REG.) r\wn: jalirjun 'Tagereise'; (DUN.— GORK.) yAt 'CJIÍATJ'; (LEHT.) O. rju, Kisz., Nj., Sz. rjul, P. r\u 'Spur, Weg', O. rjüőüntá, T. rjüőund^a, Szjo. üdond^cts, Lj. rjuttuttQq, Kisz. r\uttuttaí 'vor den Karawanen zur Orientierung und zum Bahnen des Weges fahren' | ngarr. (CASTR.) rjoaja \ enyB, u\ Ch. un | szelkjel., Taz, Kar. wuette, B. mit ette, N. watt, watté; (SCHLÖZ.) Tom wótta; (DONN.) Ty. uaiF, KTy. nai?, KTa. uátfr, ATa. nett*, N. uattv, Vj. uat, FTa. mu§ftd 'Weg' | kam. (CASTR.) ade 'Weg, Heerstrasse'; (DONN.) adzi, a de, á'isi, a'fd, a'l'i, a'dzd, a'Ui 'Weg, Spur,x Fusspur, Runzel'; (SCHLÖZ.) addé 'Weg'. [DONNER, Anl. Lab. 78; HALÁSZ: NyK. XXIV, 455; TOIVONEN: Vir. XXII, 82-3; GYÖRKÉ: MNy. XL, 13-16; N. SEBESTYÉN L: NyK. LIII, 267 — 270; LEHTISALO, Vok. Jur. 23; Renntierzucht 40. — Helytelenül: SETÁLÁ, Stuf. 46, 106; Verw. 78.] Kétes megfelelője a m. út szó, melyet MESKÓ LAJOS és PAIS DEZSŐ az úszik ige ú- tövéből magyaráznak (MNy. XXXVII, 193—194). A magyar és a szamojéd szavak egyeztetése HALÁSZ iGNÁctól származik. Ehhez az etimológiához tartozónak vélte korábban TOIVONEN a lappN. vuottet 'se spór, finde spór efter dyr' (>fi. vuottaa) szót is, később azonban (Sitz.ber. Fi. Akad. 1949, 196—7) a lapp szónak más magyarázatát fogadta el. (A lapp szóra 1. még: LEHTISALO: MSFOU. LVIII, 135; UOTILA: FUF. XXVI, 190.) GYÖRKÉ JÓZSEF arra hivatkozva, hogy egyrészt a nganaszan adatban -ja képző van, s hogy másrészt az etimológiát sem uráli *-í-, sem uráli *-tt- feltevésével nem lehet megérteni, azt következteti, hogy mind a magyar szó í-jében, mind a szamojéd adatok t, tt, d, r hangjaiban, ill. az ezek fejleményeképp jelentkező gégezárában az uráli *í. névszóképzőt kell látnunk. A szóbelseji mássalhangzóval valóban bajok vannak. Az uráli *-t- szabályos megfelelései a szamojédban: nyenyec -d-, ill. szóvégi helyzetben ('); nganaszan -t-, -d-, ill. szóvégi helyzetben ('); enyec B. -d-, Ch. -r-, ill. szóvégi helyzetben mindkét nyelvjárásban ('); szelkup -t-, -tt-, -d-; kamasz -d-, -d'-, ill. szóvégi helyzetben 0. A szamojéd adatokat tehát magyarázhatnók uráli *t hangból, csak a magyar út szót nem, mert a magyarban az uráli *t megfeleléseképpen -z képviseletet várnánk (vö. víz, vezet, fazék). Ezért gondolt TOIVONEN arra (Vir. XXII, 82—3), hogy a magyar, lapp és szamojéd szók szóbelseji, ill. szóvégi mássalhangzói uráli *-tt-ből fejlődtek. Bár a •-#- képviselete a szamojédban: nyenyec -t-, -d-, -t; nganaszan -t-, -t; enyec -t-; szelkup -d-, -t-, -tt-, Csl. -c-; kamasz -d- formában jelentkezik, néhány példában a *-tt- megfeleléseként a szamojéd,
