Nyelvtudományi Közlemények 55. kötet (1954)

Tanulmányok - Fokos Dávid: Jövevényszókutatások 3

JÖVEVÉNYSZÓ KUTATÁSOK 49 24. Talán módszertanilag is tanulságos volt az az út is, mely, egyszerre több irányból közelítve meg a problémát, fokozatosan, lépésről lépésre közelebb vitt bennünket eredményünkhöz. a) Az eredeti l változatlanul jelentkezik az udmurtban, a kominak több nyelvjárásában, dé még a v-s jellegű nyelvjárásokban is csak bizonyos hangtani helyzetben változott az l hang v-re : tehát az őspermi kor legvégéig, a komi népnek a permi nyelvközösségből való kiválásának megkezdéséig vagyis a VIII. s z. végéig (1. pl. WICHMANST : TLP. 147) még nem állhatott be az l >> v hangváltozás. b) A csuvas eredetű komi siv már részt vett az l >- v változásban, tehát a csuvas szó még e hangváltozás előtt került át a komiba : a XI. század végéig sem volt tehát még l^> v hangváltozás a komiban. c) A chantiba bekerült komi eredetű jövevényszavak — bár részben v-s területről származnak — Z-s jellegűek. Minthogy a chanti-komi intenzív érintkezés csak a XIII—XIV. sz.-ban szűnt meg, az l >• v hangváltozás a XIV. század előtt sem mehetett végbe. d) A manysi-komi benső érintkezés legalább a XVI. sz. végéig tartott, de a manysiba átjutott komi jövevényszavak ugyanazt a- képet mutatják, mint a chanti nyelvbeli komi jövevényszavak : a komi l^>v hang változás tehát a XVI. század végéig sem mehetett végbe. e) A XVIII. században azonban már kimutatható a komi l >> v változás : ez a hangváltozás tehát csak a XVII. száz a db a n mehetett végbe és — mint láttuk — erre az időre korlátozódott is. De talán tanulságos volt dolgozatunk elvi síkon azért is, mert megkísérelte egy negatívum bebizonyítását ott, ahol az adatok csekély száma miatt nem lehetett szó teljes indukcióról. 25. Befejezésül még csak arra az érdekes tényre akarunk rámutatni, hogy a komi nyelv testvérnyelvében, az udmurtban is végbement két nyelvjárásban egy l ^>v, ill. helyesebben egy l >>w (m) hangváltozás, és ez a hangtani jelenség itt még újabb keletű, mint komi párja, mert a legutóbbi évtizedekben folyt le szemünk előtt. A jelabugai udmurt nyelvjárás egyik falujában és a malmizs-urzsumi nyelvjárásban figyelte meg WICHMANN ezt a jelenséget és még meg tudta állapítani, hogy az utóbbi területen (WICHMANN tanulmányútja idején, tehát 1891-ben, ill. 1894-ben) már csupán a legidősebb nemzedék kiejtésében voltak szó belsejében és végén (,,in allén Stellungen ím In- bzw. Auslaut") l-es alakok hallhatók. (L. WICHM. : Vok. 3 ; UOT. : Kons. 195.) MUNKÁCSI is írja, hogy egyik jelabugai közlőjének (a Bemizs falvából származó Fedotovnak) a nyelvében a magánhangzók közti Z-nek kiesésót, ill. u-vé válását figyelte meg: ,,In intervokalischer Stellung falit bei Tedotov das -l- aus, oder es tritt an seine Stelle ~u-." (MSFOu. CII, 604 ; 1. még uo. 571, 656, 684,. 1.) Ez az udmurt hang változás egészen új keletű, és így természetes, hogy még az új orosz jövevényszavak is részvettek benne (pl. MU z^uob, J z^uo'p 'Dachrinne' < or. >KOJIO6 ; 1. WICHM. : Vok. 8). MuNKÁcsinak az -lkiesésére vonatkozó megállapítása már olyan — még újabb — hangfejlődésre is utal, mely, túlmenve az l >• w fokon (l >0) már az izsmai-komi jellegű fejlődéshez közeledik (bár a megelőző magánhangzó megnyúlása nélkül). Érdekes e hangváltozás szempontjából az a jelenség is, amelyre KALIMA hívta fel a figyelmet (RLS. 23. 1.), hogy t. i. az orosz JI is néhány északi-nagyorosz nyelvjárásban szótag végén u hanggá változott. (L. még SETALA : AH. 428 ; KALIMA : i. h. és 24). Megvan ez a hangváltozás a magyarban 4 Nyelvtudományi Közlemények LV.