Nyelvtudományi Közlemények 55. kötet (1954)
Tanulmányok - Fokos Dávid: Jövevényszókutatások 3
48 FOKOS DÁVID hosszú ideig tartott benső érintkezésbe kerültek az obi-ugor népekkel, aminek az obi-ugor nyelvekben számos komi eredetű jövevényszó őrzi emlékét. A komi nyelv mássalhangzórendszere ez alatt az idő alatt — úgy látszik —-• igen keveset változott. Az a hangtani sajátság, amely a komi nyelvjárásokat, vagy inkább : nyelvjáráscsoportokat ma egymástól megkülönbözteti, nevezetesen az Z >,v hangváltozás, a csuvasokkal, valamint az obi-ugorokkal való intenzív érintkezések korából még nyomokban sem mutatható ki. Közben, már a XIV. sz. vége felé, megindult az orosz nyelv hatása a komira, de nagyobb erővel ez a hatás csak jóval későbben bontakozott ki, bár már előbb sem volt egészen jelentéktelen. A legrégibb komi nyelvemlékekben (a XIV. sz. végétől kezdődően) az a, i kötőszókon és néhány egyházi vonatkozású szón (valamint ilyen neveken) kívül, (mint pl. grek, krek 'bűn', amin 'ámen', tsas 'csésze, edény') nem találunk orosz eredetű szót. De még az orosz jövevényszavak nagy tömegének átvétele előtt égy fontos hangváltozás ment végbe a komiban, az Z >> v hangváltozás. Az erős orosz hatásnak és az említett hangváltozásnak első irodalmi jelentkezését a XVIII. sz. első felében, ill. első negyedében figyelhetjük meg. A komi nem-szótagkezdő Z történetében tehát három korszakot különböztethetünk meg : 1. A XVI. sz. végéig ez a hang változatlan ; 2. a XVII. sz.-ban bekövetkezik az Z >• v hangváltozás ; 3. ezután, a XVIII. sz.-tól kezdve a jövevényszavak már megtartják eredeti Z-jüket. Az l > v hangváltozás érvénye, ható ereje (egyes analógiás eseteket és az inyvai későbbi fejlődést nem számítva) a XVII. századra korlátozódott. Ezek a megállapítások összhangban vannak a komi nyelvészek felfogásával, akik — nevezetesen SZIDOROV és bizonyosan LYTKIN is — szintén azt vallják, hogy az Z >• v hangváltozás aránylag újkeletű. SZIDOROV az Z > v változás késői végbemenésének bizonyítékát látja abban, hogy egyes orosz és komi helynevekben v-s típusú vidéken is, ma is megmaradt az eredeti -Z.44 (L. már fentebb idézett tanulmányát. Persze kár, hogy nem kapunk itt tájékoztatást e helynevek történetéről.) V. I. LYTKIN abból indul ki, hogy a nyelvemlékek nyelve Z-es jellegű, tehát az usztvimi-vicsegdai nyelvjárás, mely ma v-s jellegű, a XIV. sz.-ban még az Z-es típushoz tartozott. LYTKIN ehhez hozzáfűzi, hogy a vicsegdai v-s jellegű nyelvjárás csak a Permi István püspök utáni időben alakult ki, mégpedig szerinte különféle nyelvjárásokat beszélő komik és oroszok keveredéséből ; még a XVII. sz. elején ez a terület sokkal gyérebben lakott vidék volt, mint akár az Udora, akár a Vim és a Sziszola vidéke. LYTKiNnek az a megállapítása, hogy a vicsegdai nyelvjárás kialakulására udorai telepesek nyelve volt nagy befolyással (Drevneperm. 97), az izsmai területet pedig tkp. vimiek népesítették be (uo. 121), — erre egyébként bővebben LYTKIN könyvének ismertetése kapcsán fogunk visszatérni — tetszetős településtörténeti alapon magyarázza meg e nyelvjárások egyezését az Z > v hangváltozás tekintetében, de ezt az erős nyelvi hatást természetesen nem az első gyér bevándorlási hullámok, hanem csak későbbi, talán a XVII. századi tömegesebb bevándorlások gyakorolhatták a Vicsegda és az Izsma területén, olyan időben, amikor az udorai és a vimi nyelvjárás nem volt már Z-es jellegű. 44 SZIDOROV említett cikkében (248. 1.) ezt írja az l > v hangváltozásról : »3TOT nepexoA — no Kpaíme Atepe Ha qacTH reppHTopHH, r#e MM ero B Hacroíimee Bpe.MH iiaxo/uiM — HiueeT He CKHIHKOM jjpeBHKHO xpoHOjrorHqecKyio AaTy.«
