Nyelvtudományi Közlemények 55. kötet (1954)

Tanulmányok - Fokos Dávid: Jövevényszókutatások 3

JÖVEVÉNYSZÓKUTATÁSOK 29 Szibériába (1. KAI DONNER: FUF. XVIII, 143), hiteles történeti adatok tanúsítják, hogy a Pecsora vidékén még a XV—XVI. században, sőt még későbben is laktak manysik (1. pl. KANNISTO : FUF. XVIII, 73 ; KAI DONNER : FUF. XVIII, 121; ilyen adatot 1. MuNKÁcsmál is: VogN.Gy. II, 769 — 770), a permi kormányzóság területén is a XVI., de még a XVII. században is laktak manysik, és itt bő alkalom nyílt a nyugati területekről odaköltözött komikkal való benső érintkezésre. L. pl. KANNISTO : i. h. 72, 74 és — TEPLOTTHOV alapján31 —

u. o. Anz. 60, 61, 73, 77, 80; ZSIRAI : FgrRok. 156.) Elég, ha a fentieken kívül még a következő megállapításokra hivatkozunk : A. I. MURZINA К вопросу о социальном строе народов северо-западной Сибири в первой половине XIX в. с. tanulmányában (Советское финноугроведение I., 288) hivatkozik Sz. V. BAHRUSIN Остяцкие и вогульские княжества в XVI—XVII вв. (1935) с. munkájának egyik megállapítására : »Как позволяют судить исследования С. B. Бахрушина, манси в XVII в. занимали оба склона Среднего Урала, захватывая на западе верховья р. Печоры, Вишеры и притоки Ками — Косву, Чусовую и Иренью, а на востоке Тавду с Сосвою и Лозьвою, Туру с ее притоками и Конду«. I. N. SzMiRNOV ,,Пермяки" с. munkájában bizonyítja, hogy manysik а XV. sz. közepétől egészen a XVII. sz. végéig a Vicsegda, Pecsora, Kolva, Visera, Jaiva, Koszva és Csuszovája folyók mentén is laktak. (L. FUF. XVIII., Anz. 57.) Igen fontos végül KANNISTO helynévi kutatásainak (Über die früheren Wohngebiete der Wogulen im Lichte der Ortsnamenforschung. FUF. XVIII, 57 — 89) az az eredménye, hogy az Udora vidékén is nagyobb számmal voltak manysi telepek.32 Persze, mindezek az adatok, amelyek a XVI—XVII. sz.-ban nyugati, elsősorban a permi kormányzóság területén lakó obi-ugorokról szólnak, bár több adat „osztjakokat" is emleget, valójában manysikra, nem pedig chantikra vonatkoznak (1. KANNISTO : MSFOu. LVIII, 429 —435).32a így

természetesen a manysi nyelv az, amelybe részben még a XVI—XVII. sz. folyamán nagyobb számmal juthattak át komi szavak, és így tkp. ezek adhatnak felvilágosítást a komi szavak akkori hangalkatáról. Az ezek nyújtotta tanulságok lehetővé teszik azt a megállapítást, hogy — bár nem l-es jellegű, tehát (mivel az izsmai is tkp. v-s típusú nyelvjárás; 1. alább) v-s jellegű komi nyelvjárásokból származó (még a XVI—XVII. sz.-ból való) elemeket is találunk a manysiban, mégsem tudunk egyetlen egy v-s jellegű komi jövevényszót sem a manysiból kimutatni. De a manysi adatok mellett is el nem hanyagolhatóan fontos szerepük, jelentős bizonyító erejük van a chanti adatoknak, a chantiba átjutott komi eredetű jövevényszavaknak is. Tévedés lenne azt hinni, hogy — ha a komichanti benső érintkezések kora a chantiknak az Urál túlsó oldalára való költözésével, feltehetőleg tehát a XIII—XIV. században csakugyan véget 31 TEPLOUHOV tanulmányának címe : Следы былого пребывания угорского народа в смежных частях Пермской и Вятской губерний и последующая смена его пермским и русским народами. (Bulletin de la Société Ouralienne d'amis des sciences naturelles. XXXIX, 81 112. 1924.) L. még K. DONNER: FUF. XVIII, 122. 32 A

kép teljessége kedvéért hadd említsük meg még azt az adatot, hogy a források arról is tudnak, hogy egyes komi csoportok az erőszakos hittérítés elől a XIV. sz. végén az Urálon túlra menekültek. (L. pl. ZSIRAI : FgrRok. 155. 1.) — L. még alább a 35. sz. jegyzetet. 32aL. még pl. K.

DONNER: FUF. XVIII, 124.