Nyelvtudományi Közlemények 54. kötet (1953)
Tanulmányok - Hajdú Péter: Mathias Aleksanteri Castrén 3
a HAJDÚ PÉTER tökéletes,6 később azonban (nyelvtanában és szótárában) olyan csoportosítást ad, mely a mai napig helytállónak mutatkozott. Castrén elvégezte azokat a feladatokat, melyeket az Orosz Tudományos Akadémia megbízásából Sjögren ,,Hauptinstruction"-ja tűzött ki elé : tisztázta a szamojéd törzsek egymáshoz való viszonyát, az elnevezések terén rendet teremtett, felkutatta a szamojédok lakóhelyét, megrajzolta elterjedésük pontos határait, óriási lexikális, grammatikai és szöveganyagot gyűjtött a. szamojéd nyelvekből, s bár a szamojédok őstörténetére, régi lakóhelyeire vonatkozó eredményei ma már nagyrészben elavultnak tekinthetők, lényegében benne kell látnunk a szamojéd filológia megalapítóját, akinek a munkássága a jövő kutatóinak biztos alapot adott. Castrén igen gazdag, elsősorban a szamojédokra vonatkozó néprajzi anyagot is gyűjtött. Néprajzi megfigyelései a „Reiseerinnerungen aus den Jahren 1838—1844" (StPbg. 1853), „Reiseberichte und Briefe aus den Jahren 1845—1849" (StPbg. 1856), „Ethnologische Vorlesungen über die altaischen Völker" (StPbg. 1853) és „Kleinere Schriften" (StPbg. 1862) c. műveiben vannak közölve, tárgyi gyűjtése pedig az Akadémia Néprajzi Gyűjteményébe került. Castrén munkássága nélkül lehetetlen lenne elképzelnünk a későbbi nemzedékek finnugor—szamojéd nyelvtudományi kutatásait, Castrén tevékenysége nélkül a Szibéria népeire és történetére vonatkozó ismereteink nagyon szegényesek lennének. Castrén azonban tulajdonképpeni közvetlen célján, a szamojéd kutatások megalapozásán és helyes mederbe terelésén túlmenőleg más tudományágak továbbfejlesztéséhez is tevékenyen hozzájárult. A jeniszeji-osztják és a kott nyelvre vonatkozó nyelvtani megfigyelései és szójegyzékei hézagpótlók (,,Versuch einer jenissei-ostjakischen und kottischen Sprachlehre nebst Wörterverzeichnissen" StPbg. 1858). Castrén ezzel a jeniszeji nyelvek tanulmányozását indítja el. Kevésbbé jelentős komi ás mari gyűjtése mellett kiemelkednek chanti tanulmányai. Az irtisi és felsőobi chantik körében gyűjtött anyagát ,,Versuch einer ostjakischen Sprachlehre nebst kurzem Wörterverzeichniss" (StPbg. 1849, 1858) címen adja ki. Gazdagította a török, mongol és tunguz nyelvészet irodalmát („Versuch einer koibalischen und karagassischen Sprachlehre nebst Wörterverzeichnissen aus den tatarischen Mundarten des Minussinschen Kreises" StPbg. 1857; „Versuch einer burjátischen Sprachlehre nebst kurzem Wörterverzeichniss" StPbg. 1857 ; „Grundzüge einer tungusischen Sprachlehre nebst kurzem Wörterbuch"7 StPbg. 1858). Nem tekinthetjük véletlennek, hogy Castrén érdeklődése ilyen széles skálájú volt. Azonkívül, hogy a finnugor és a szamojéd nyelvek rokonságát felismerte és ehhez első ízben szolgáltatott tudományos bizonyítékokat, még továbbmenve az uráli és altáji nyelvek közti rokoni kapcsolatok tisztázását is kitűzte maga elé, s bár ezt a kérdést lényegében csak az altáji nyelvek személyragjaival foglalkozó tanulmányában tárgyalta, a két nyelvcsalád' azóta sem valószínűsített rokonságát módszeresen az egyes nyelvek konkrét 6 1'849-ben a következőképpen osztályozza a szamojéd nyelveket : I. Jurák-szamojédok : kanini-timani, izsmai, bolsezemelszki, obdorszki, kondini v. kazimi és tkp.-i jurák-szamojédok ; II. Tavgi-szamojédok : avam, chantaj, karaszin, baj* kamasz-szamojédok;' III. Osztják-szamojédok : tomszki és turuhanszki szamojédok. (Reiseber. 462). 7 Ez 1926-ban oroszul is megjelent Irkuckban (1. Donner : JSFOu. XLV/1, 4).
